Éltem, és művész voltam – Telcs Ede halálozási évfordulójára

2020. Július 03. / 09:27


Éltem, és művész voltam – Telcs Ede halálozási évfordulójára

Ma, Tamuz hónap 11-én van a halálozási évfordulója Telcs Ede szobrászművésznek (1872-1948), akinek alkotásaival Budapesten járva minden nap találkozhatunk: a Vörösmarty téren a tér névadójának monumentális ülő szobrával, a Zeneakadémia és a Gresham palota díszítőszobraival, vagy a Zsidó Múzeum belépőterében a Kohn Sámuelt ábrázoló mellszoborral. 


A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár aktuális hírlevelében többek között Telcs Ede szobrászról olvashatunk, akinek – zsidó naptár szerint – ma van a halálozási évfordulója. A művész apai nagyapja, Teltsch Áron – oly sok kortársához hasonlóan – a morvaországi zsidó élet egyik központjából, Nikolsburgból (ma: Mikulov) vándorolt be Magyarországra, és az Esterházy család pápai uradalmán, a korabeli Magyarország egyik legnagyobb zsidó közösségében telepedett le. Tulajdonképpen már ő is művész volt, sírkővéséssel foglalkozott. Másik nagyapja, Wollner Adolf Baján élt, és szintén sok kortársához hasonlóan a Délvidéken megtermett gabona kereskedelméből élt. E két ág találkozott akkor, amikor Telcs Ede édesapja, Teltsch Mór 1870-ben feleségül vette Wollner Annát. Az ő nyolc gyermekük egyike lett az 1872-ben megszületett Ede.

450298_3.jpg

A sokgyermekes család később Szabadkára költözött, ahol Telcs Ede beiratkozott a gimnáziumba. Ekkor határozta el, hogy festő lesz. Az ilyen elhatározások a 19. század végén még jellemzően a racionálisan gondolkodó család ellenállásába ütköztek, akik a „biztos kenyérkereset kontra művészélet” vitában általában az előbbit képviselték, de Ede édesapja – talán saját édesapja sírköves életpályája miatt – támogatta gyermeke ambícióit, és Budapestre vitte szobrászinasnak. 

Akkoriban komoly igény volt épületszobrászokra, hiszen a Fővárosi Közmunkatanács szabályai értelmében az új épületek költségeinek egy igen jelentős részét a homlokzatok díszítésére kellett fordítani – de ez az inkább ipari tevékenység nem tetszett Edének, és 15 évesen visszaköltözött a szülői házba. Hamarosan újra útra kelt, és Bécsbe ment, ahol beiratkozott az Akadémiára. Ezt a tehetséges tanulónak járó akadémiai ösztöndíj, és a budapesti szabadkőművesek anyagi támogatása tette lehetővé. Hamarosan komoly sikereket könyvelhetett el, a Két bornemissza című kompozícióját bemutatta 1893-ban a bécsi nemzetközi kiállításon, majd Antwerpenben ezüstérmet nyert vele. A mű szerepelt a millenniumi kiállításon is, ahol maga a király, Ferenc József vásárolta meg a művet, s az akkor még mindössze 24 éves Telcs személyesen is találkozhatott a királlyal. Karrierje innentől egyenletesen ívelt felfelé.

szaz_ev_0435.jpgA két bornemissza c. mű

Emlékművei közül kiemelkedik a kecskeméti Kossuth-szobor , a Kallós Edével közösen készített budapesti Vörösmarty-szobor  a Vörösmarty téren, valamint Alpár Ignác  szobra a Városligetben, a Millenniumi emlékművön pedig Szent László  és III. Károly szobra. Ő készítette - mások mellett - Munkácsy Mihály  és Barabás Miklós  síremlékét. Síremlékei és köztéri szobrai mellett plakettművészetéről vált híressé. 1928-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múzeumban.

Megnősült, családot alapított, felesége Gerőfi Anna azonban alig tíz évnyi házasság és három közös gyermek világra hozatala után megbetegedett és meghalt. Egy évre rá Telcs feleségül vette tanítványát, Mansfeld Nórát, akitől további két gyermeke született. 

A Magyar Zsidó Múzeumot bőkezően támogatta: több jeles zsidó művész, tudós, közéleti szereplő plakettjét készítette el és adományozta a gyűjteménynek. Az 1920-as években rövid időre Hollandiába költözött, de két év múlva hazajött, elvált a feleségétől, és harmadszorra is megnősült: ezúttal Glückstahl Irénnel kötve össze életét. Ekkor Budán rendezte be műtermét, itt készítette a Magyar Zsidó Múzeum kiállításai számára 1932-ben Kiss József, 1936-ban Kohn Sámuel, majd 1942-ben Löw Lipót büsztjét.

A holokauszt idején mentesítő iratai birtokában a lakásában maradhatott, ahonnan azért a biztonság kedvéért átköltöztek anyósa pesti, svéd védett házban lévő lakásába. 1948-ban halt meg, síremléke a Farkasréti temetőben található, amelyet saját maga készített.

Telcs Ede művei a Zsidó Múzeumban megtekinthetőek innen .  

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek