A két világháború közötti magyar újságírás egyik legragyogóbb figurája – Ignotus Pál

2016. Július 05. / 16:28


A két világháború közötti magyar újságírás egyik legragyogóbb figurája – Ignotus Pál

A két világháború közötti magyar újságírás egyik legragyogóbb figurája volt, a Nyugat-alapító Ignotus fia, aki József Attilával és Fejtő Ferenccel együtt csinálta meg a polgári radikális-szociáldemokrata Szép Szót, az „urbánusok” folyóiratát, aki megjárta Rákosi börtönét, és aki mindvégig úgy volt baloldali, hogy közben megmaradt a szabadság liberális hívének.


Jellegzetes magyar zsidó családtörténet: nagyapja, Veigelsberg Leó már újságíró volt, Falk Miksát váltotta a Pester Lloyd élén, de még az emancipáció első nemzedékéhez tartozott: a közjogi berendezkedéshez lojális „nemzeti szabadelvű” volt ő is. Fia azonban már Nyugat-alapító, az esztétikai modernség forradalmának élesen vitázó tábornoka lesz, unokája pedig már polgári radikális, baloldali „felforgató”, még tovább haladva apja nyomdokain – mindeközben mindketten Veigelsbergből Ignotusszá lesznek.

A 18 éves Ignotus Pál lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz (épp úgy, mint, mondjuk, a nála alig egy évvel idősebb Márai Sándor), és még ebben az évben kikeresztelkedik, reformátussá lesz.

A két háború közötti időszakban válik az ország egyik legélesebb szavú, legbátrabb és legokosabb publicistájává, az Esti Kurír, a Toll, a Századunk és a Nyugat is folyamatosan közli eszmefuttatásait, amelyek a feudalizmus és a kapitalizmus, a nagybirtok és a nagytőke szövetségét támadják, a Horthy-korszak szabadságkorlátozó és szociálisan elnyomó karakterét. Legélesebb szócsatáit éppen a szintén a rendszer ellenzékeként tevékeny népi írócsoport tagjaival vívta, úgy látta, hogy etnicista nemzetfelfogásuk és romantikus nosztalgiáik miatt veszélyes erők szövetségeseivé válhatnak, és olykor antiszemitizmust is a szemükre lobbantott – velük szemben sokszor volt igazságtalan, de, sajnos, még olyankor is megsemmisítően szellemes volt. A korszak legragyogóbb tollforgatói között volt, épp olyan világos látás, fürge észjárás és megszállott politikai szenvedély jellemezte, mint Zsolt Bélát vagy Bálint Györgyöt. Együtt vitte a Szép Szót József Attilával és Fejtő Ferenccel, aztán ’37 decemberében a költő megölte magát, Fejtő és Ignotus pedig ’38-ban, az első zsidótörvény évében elhagyta Magyarországot.

A háború alatt Ignotus Pál a BBC-nél dolgozott, aztán a rövid életű demokrácia három éve alatt egy darabig a londoni magyar követség sajtóattaséjaként. A sztálinista fordulat után hazarendelték, és ő haza is jött, hogy még együtt lehessen haldokló édesapjával. Lefogják és „kémkedésért”, szociáldemokrata aknamunkáért 15 évet kap. 1956-ban szabadul a 20. kongresszus után, teljes szívvel a forradalom mellé áll, majd a sok éves magyar börtönlátogatást lezárva visszatér Londonba, ahol megírja börtönévei történetét és életrajzát is, illetve Somerset Maugham és Guy de Maupassant munkáit fordította magyarra.

Vitakedve, bátorsága és naprakészsége, minden zsarnokságot elutasító, liberális baloldalisága túlélte a korszakot és őt magát is és az érdeklődő figyelem ma is rábukkanhat ihlető szellemére jól sikerült újságcikkek egy-egy váratlanul pontos mondatában, pedig 37 éve halott már. 115 éves lenne.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek