A testvéri közösség érzését hozta el közénk: Lisznyai Máriát gyászoljuk

2020. Október 29. / 09:57


A testvéri közösség érzését hozta el közénk: Lisznyai Máriát gyászoljuk

Az orgona, a zsidó liturgiának ez a szívhez szóló, neológ újítása hozta el közénk ezt a mélyérzésű, képzett, alázatos katolikus zenész, aki nem csak orgonálni tanult a Dohányban édesapjától, a testvéri közösség érzését is, azt, hogy a zene sajátossá teszi, de össze is hoz bennünket.

Lisznyai Mária „1963-tól, gimnáziumi tanulmányai mellett, püspöki engedéllyel a Frankel Leó utcai zsinagóga orgonistaállását töltötte be. Talán kevesen tudják, hogy a zsinagógákban csak másvallásúak láthatják el az orgonista feladatait” – számol be Róla készített portréjában az Új Ember. Amikor játszani kezdett a Frankelben, 17 éves volt, aztán ő váltotta beteg édesapját a Dohány utcai zsinagóga orgonájánál 1971-től. Velünk volt egész életében, máshogy hitt az Örökkévalóban és sosem volt idegen közöttünk- a zenében egyszerre mutatkozott meg, ami sajátos és az, ami közös bennünk. 

„Otthon – mivel édesapám majdnem mindegyik hivatalosan elismert egyháznak komponált – teljesen természetes volt a különböző vallások elfogadása. Különbséget csak a zenéjükben láttunk. Édesanyám református volt, s nálunk a baptistáktól kezdve a zsidó rabbiig sokan megfordultak. Amikor feloszlott a zsidó árvaház, karácsonykor mindig volt nálunk két árvaházi fiú. Az ünnepre a húgommal, aki hegedült, megtanultunk egy zsidó népéneket is, amely a mi karácsonyi Mennyből az angyal énekünknek felel meg. Nem okozott ez soha problémát”-mesélte mindössze négy éve az Új Embernek.

Szeretett hangszerén évről-évre játszotta édesapjának, Lisznyai Szabó Gábornak az Un'száne tajkef kezdetű, zsidó újévi imához írt nagylélegzetű preludiumát, amelynek híre így a templomfalakon kívülre is eljutott, számos pályatársa tűzte műsorára ezt a gyomorszorító, nagyszabású, félelmetes, az ítéletnapi (mert az Új Év az Ítélet Napja is a zsidó hagyományban) megmérettetés súlyosságát megidéző darabot.

Kántorok és kórusok egyaránt bízhattak nagy felkészültségében, a zenei rögtönzés világában is otthonosan muzsikált.

Tanított az Anna Frank Gimnáziumban, a ’80-as évek végén ottani énekkarával Kanadában koncertezhetett, hírét vitte, hogy a zsidó hagyomány folytonossága megmaradt Magyarországon.  

Hangversenyeken és három lemezen kísérte Kovács Sándor és Fekete László főkántorokat a Somló Andor vezette Dohány utcai énekkar közreműködésével.

Tanára volt még a katolikus kántorképzés nyári kurzusainak is, az összhangzattan alapjai című kötete a zenei oktatás egyik legforgatottabb tankönyve.

Kedves volt, közvetlen, együttműködő, jó zenész, szeretett tanítani, meglátni és felszínre hozni mások tehetségét. Neve gyakran előkerül majd beszélgetéseinkben és vigasztaló lesz emlékezni rá. 

Két felnőtt gyermeke, férje, testvére és a vallási zenei élet gyászolói mellett állva búcsúzunk mi is Tőle, aki 74 évesen távozott közülünk, őrizzük emlékét, amely része marad az életünknek.

Emlékéből fakadjon áldás!

(F.L.) 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek