Zsidó munkaszolgálatosok emlékművére gyűjtenek Nagycenken

Nagycenken 1944-45-ben mintegy 1200 zsidó munkaszolgálatossal végzett  a nyilas és német őrség, a betegség, az éhezés és a kimerültség. Tiszteletükre a Nagycenki Iparoskör tagjai emlékművet állítanak, és azt kérik, hogy aki tud, segítsen.

A Nagycenken 1944-45 folyamán elhunyt munkaszolgálatosok emlékét 1995 óta emléktábla őrzi, amelyet annak idején a Nagycenki Iparoskör és a helyi önkormányzat állított. Az 1989-ben alapított, s jelenleg  Steiner Katalin elnök vezetésével működő Nagycenki Iparoskör a közelmúltban elhatározta, hogy a munkaszolgálatosok tiszteletére a tragádia helyszínén emlékművet is állít.

A beruházás mintegy 5,2 millió forintba kerül, ezt az összeget a nonprofit civil szervezetként működő iparoskör három forrásból igyekszik előteremteni: pályázati úton, a tagjainak felajánlásából, valamint közadakozásból. Az említett pályázat az emlékmű megvalósításához 85 százalékos intenzitás mellett maximum 2,5 millió forinttal járul hozzá a „Kultúrháló Kislépték” intézkedés keretében „Holokauszt emlékmű megvalósítása – Emlékezni és emlékeztetni” címmel.

Az iparoskör 19 fős tagsága vállalta, hogy 500 ezer forintot befizet saját erőként a beruházás megvalósításához. A hiányzó, mintegy 2 millió forintot közadakozásból szeretnék előteremteni, így kérik mindazokat, akiknek anyagi lehetősége megengedi, hogy erejükhöz mérten segítsék az emlékmű fölállítását. 

Az adományokat a CIB banknál nyitott, 10700426-71248376-51100005 számú számlára várják. Az emlékmű elkészülte után az iparoskör közzéteszi a befolyt összeg felhasználását. 

Nagycenken 1944. novembere és 1945. márciusa között mintegy 1200 zsidó munkaszolgálatossal végzett  a nyilas és német őrség, a betegség, az éhezés és a kimerültség. Az alig 1900 fős faluban összesen több mint 2500 fogoly fordult meg ezekben a hónapokban. A kényszermunkásokat a már nem működő cukorgyárban helyezték el. Az első nagyobb transzporttal 1200 budapesti nőt hurcoltak Nagycenkre. December végére többségük munkaképtelenné vált, pótlásukra munkaszolgálatos férfiakat hoztak. A kényszermunkát túlélő nőket – néhány kivétellel – németországi koncentrációs táborokba szállították.

A német nyilvántartások szerint a Nagycenken 1945. február közepén őrzött 1200 zsidó fogolyból 800-an már megbetegedtek, február 25-ig 864 halottat regisztráltak. A települést 1945. március utolsó napjaiban ürítették ki. 1945. március 30-án az SS a menetképtelen foglyokra rágyújtotta a pajtákat, majd agyonlőtték azokat, akik ki tudtak vergődni a lángoló épületekből.  Több mint 200 embert végeztek így ki. A nagycenki kényszermunka során összesen mintegy 1200 embert gyilkoltak meg. 

(Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 167, 993, 1876 , 2446 , 2643, 2727, 3329, 3408, 3467; Szita 1989, 156-158. o.)