Szerdócz Ervin: Az ima az Örökkévalóba vetett hit megerősítése

– Az ima fő célja nem az, hogy választ kapjunk kérésünkre, inkább az Istenbe vetett hit megerősítése, mert aki imádkozik, az szükségszerűen elismeri a Teremtő létezését, ezáltal azt is, hogy amennyiben méltónak bizonyulunk, akkor megválaszolja fohászainkat és megóv bennünket – írja a Midrásra hivatkozva az újpesti főrabbi a soron következő hetiszakaszunk, a Cáv (Mózes harmadik könyve, 6:1-8:36) kapcsán. 

„Ha hálaáldozásul áldozza, akkor áldozzon a hálaáldozattal...”
(III.M. 7/12.)

Az „áldozat” („kurbán”) a „közel” jelentésű „károv ” szóból ered. A Talmud bölcsei ebből arra következtettek, hogy az áldozat értelme ne önmegtagadás, ne az Isten számára való lemondás legyen, hanem az Istenhez való közeledés.

Minden Tórát olvasó képzeletében Istennek a kifürkészhetetlen és elérhetetlen, transzcendentális „képe” jelenik meg. Martin Buber az „Én-Te” filozófiai művében kifejti, hogy az ember spirituális közeledése létrehozhat egy személyes „Én-Te” kapcsolatot Istennel. Ez a kapcsolat két immanens (a hála és bűntudat) érzésben nyilvánul meg: áldozatot hozni a tudatos, de akár véletlenül elkövetett bűnök engesztelésére és hálát adni Isten jótéteményeiért! „

Nehogy azt mondjad szívedben: az én erőm és kezem hatalma szerezte nekem az eredményt (amit elértem). Hanem emlékezzél meg a te Istenedről, mert Ő az, aki neked erőt ad, hogy sikert arass” (V.M. 8/17-18). „Ne higgy annak, aki mondja: fáradtam, de nem találtam; annak se higgy, aki mondja: nem kutattam s mégis leltem; csak annak higgyél aki mondja: fáradtam és találtam is” (Megilla 6a).

Minden ember sikeres lehet, akinek kitartása és némi tehetsége is van. Kettő viszont kizárólagosan Istentől van: az egészség és szerencse. Ezért kérjük Istentől a Hálel (dicshimnusz) imában a zsoltár szavait: „Kérünk, Örökkévaló segíts meg!” ...hogy egészséges legyek, ....adj szerencsét, hogy sikeres lehessek! (118.Zsolt/25).

A Szentély idejében négy esetben volt köteles az ember hálaáldozatot hozni:
– ha átkelt a tengeren;
– ha átkelt a sivatagon;
– ha súlyos betegségből felgyógyult;
– ha ártatlanul börtönbe került és kiszabadult. 

A Szentély lerombolása után az ima helyettesítette áldozatokat. 

Rav Jichak Arama teszi fel a kérdést: miért parancs imádkozni? Hiszen ha akarok valamit Istentől, kérést intézek Felé, de ha nem akarok semmit, akkor nem imédkozom?! S így folytatja: az áldozathozatal és az ima esetében sem a „közvetlen haszon” elérése a legfőbb cél. A bemutatott áldozat engesztelést hozhatott, de sokkal fontosabb volt, hogy ez által tudott közeledni az egyén az Örökkévalóhoz. Hasonlóképpen az ima fő célja nem az, hogy választ kapjunk kérésünkre, inkább az Istenbe vetett hit megerősítése, mert aki imádkozik, az szükségszerűen elismeri a Teremtő létezését, ezáltal azt is, hogy amennyiben méltónak bizonyulunk, akkor megválaszolja fohászainkat és megóv bennünket (Midras Rabba Vajikru 46).

A Midrás szerint a jövőben a hálaáldozat kivételével minden áldozat megszűnik. Rabbi Joszef Gikatilla (1248-1305) szerint ez volt az egyetlen áldozat, amelynek volt kovászos (hamecos) része, ami a jécer hárá, vagyis a rossz ösztön szimbóluma. Azért kellett a hamecos rész, hogy az áldozatot bemutató embert emlékeztesse: az általa elkövetett – gyakran nem is szándékos – vétke miatt került veszélybe. 

Az eljövő messiási időben, amikor a rossz ösztönnek (jécer hárá) nem lesz hatalma az ember felett, akkor a hálaáldozatnak speciális szerepe lesz. Arra emlékeztethet, hogy a múlt bűneinek nem szabad teljesen feledésbe merülniük, az azoktól való megtérésnek folyamatosnak, állandónak kell lenni.

„Jánáj rabbi mondta: a főpap a jeruzsálemi Szentélyben minden hét
– első napján Jeruzsálem lakóiért imádkozott;
– a második napon azokért, kik Izrael országában laknak;
– a harmadik napon azokért, akik távoli országban laknak és Izrael országába vágynak;
– a negyedik napon azokért, akik éppen a tengeren hajóznak, küzdenek a viharral és megmenekülnek;
– az ötödik napon azokért, akik pusztákon haladnak át, nincsen vizük és  oázisra lelnek és benne vizet, amivel szomjukat olthatják;
– a hatodik napon azokért, akik valamilyen okból nem tudnak imádkozni, Isten mégis hallja könyörgésüket;
– míg a hetediken azokért, kik egymásnak vannak szánva, de nem tudták egymást megtalálni a földön, végül egymásra lelnek. 

Erre Dostaj rabbi azt  kérdezte: mi az igazi értelme a főpap imájának? 

– Az – válaszolta Jánáj rabbi –, hogy hálát adhasson Istennek!”
(Hágiga 19.)