Szerdócz Ervin: A zsidósághoz visszatért pápa története

– A zsidó hagyomány kollektív betérésnek tartja a Szináj hegyi kinyilatkozást. A „megtesszük és meghallgatjuk” felkiáltással a nép magára vállalta a Tóra rendeleteit, szóbeli hagyományait és ezzel vallási identitást vállalt magára. Később a történelem produkált nagyon különös eseteket, amikor a zsidó identitás visszatérést követelt... – írja az újpesti főrabbi a hamarosan ránk köszöntő sávuót alkalmából.

Pierloni Petrus kardinálist – akinek „zsidó arca volt" – II. Anaklét (latinul: Anacletus) néven 1130-ban pápának választották. De története sokkal előbb kezdődött, a nagy mainzi tudós, Simon Hágádol rabbi fiával: Elchánánnal. 

A gyermek ötéves volt, amikor egy fanatikus katolikus asszony ellopta és titokban kolostorba vitte. A szülők minden elkövettek, hogy gyermeküket megtalálják, de nem juthattak nyomára. Elchánánt később pappá avatták. Rómába került, ahol egy versenytársa szemébe vágta, hogy nem tehetsége miatt jut egyre magasabbra, hanem mert zsidó: a mainzi rabbinak a fia. Tehetségét felismerve a nagytudású, rendkívül okos fiút a kolostorból a pápa maga mellé vette. Harminc esztendővel később már a bíborosok között foglalt helyet, majd a legközelebbi pápaválasztásnál Elchánán a pápák székébe került.

Elchánán ekkor foglalkozni kezdett származásával. Utasította a helybeli püspököt, hogy a mainzi zsidókat tiltsa el vallásuk gyakorlásától. A zsidók hiába könyörögtek, hogy vonja vissza rendeletét, a püspök bevallotta: a rendelet egyenesen a pápától jött. Az akkor már 77 éves Simon rabbi a püspök ajánlólevelével útnak indult Rómába. Amint érkezését jelentették a pápának, az megparancsolta, hogy vezessék elébe.

II. Anaklét találkozása a mainzi zsidókkal

II. Anaklét pápa német nyelven beszélve kijelentette, hogy azt akarja: a mainzi zsidók hagyják el hitüket és vegyék fel a kereszténységet. Rabbi Simon Hágádol a pápák nyelvén, latinul felelt: 

„Parancsod teljesítése pápaságod tévedhetetlenségét kérdőjelezné meg, amit senki se mer feltételezni. Tévedés lenne feltételezni, hogy megtagadnánk az Egyetlenegybe vetett hitet, amivel az egész világ bírása sem ér fel. A zsidóság jobbjai hűségesen kitartanak Istenük mellett: inkább meghalnak, semhogy hitüktől eltántorodjanak. Van-e becsesebb az életnél, mikor azt el akarják venni az embertől? Nos, mi egy percig sem gondolkodnánk, hogy odaadjuk életünket hitünkért".

A pápa elkomorodott és intett, hogy hagyják magára. Rabbi Simon is távozni akart, a pápa azonban visszatartotta. Miután magukra maradtak, a pápa könnyes szemmel szólt a meglepetéstől remegő öregemberhez:

„És én még azt akartam, hogy térj az én hitemre! Atyám, dicső, szent aggastyán! Én térek meg tehozzád. Fiad vagyok: az elveszett Elchánán". 

Mi történt az apa és fiú között ezután? Ki tudhatja? 

Csak azt jegyezték fel, hogy fél évvel rabbi Simon római látogatása után a pápa nyomtalanul eltűnt. Mainzban pedig rabbi Simon háza megszaporodott egy vendéggel. Azt mondták, Jeruzsálemből jött. Nem fogadott senkit, nem járt el senkihez sem.  

A zsidósághoz visszatért pápa történetének megvannak a nyomai a nagyünnepi imáinkban. Ros Hásáná második napjának liturgiájában az Él-Chánán náchlató szavakkal kezdődik az egyik ima. Szerzője rabbi Simon Hágadol Mainzból. A másik Melech Ámon szavakkal kezdődik, akrosztikonja rabbi Simon nevét adja: „Ó, lenne osztályrészem hasonló drága fiaméhoz, Elchánánéhoz”.

Mi igaz e történetből? Senki se tudhatja… Tény, hogy a pápák felsorolásában szerepel II. Anaklét.  A XII. századtól azonban kitörölték a pápák lajstromából.

 (Forrás: Áháron Jellin Bet ha-Midras)