Mi tehát az a „valami”, ami a létezés kérdését takarja?

– Jobb nem tudni, honnan „jöttünk”, hiszen nemcsak életet „örököltünk”, hanem genetikánkat befolyásoló sorsot, számtalan „terhet” is, amit jobb nem bolygatni – fejti ki a BRÉSIT hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” ( I.M. 1/1.)

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt! Valaki mondja meg, mi az értelme az életnek! Bölcseink több ezer éve óva intenek tőle, hogy a „teremtés” értelmével foglalkozzunk. 

„Most ugyan nem látni a tiszta fényt, mely ragyogó a mennyekben.” (Jób37/20.) „A teremtés művének” titka, mint tiszta fény van elrejtve. Isten figyelmeztet: Nem láthat engem az ember, amíg él. ( II.M. 33/20.) „Sötétséget tett rejtekévé”, (18.Zsolt 12) „…teremtés műve az, ami felhő és sűrű köd van körülötte. ( 97. Zsolt. 2.)

Maimonidesz (r. Mose ben Majmon 1135-1204) Arisztrotelész elméletére építve kifejtette, hogy minden egyedi, anyaghoz között, formával rendelkező, időben létező jellemzője a mozgás és változás. Idővel, mint önálló entitás megszűnik, átváltozik és „létezése” más formában folytatódik.

 Jobb nem tudni, honnan „jöttünk”, hiszen nemcsak az életet „örököltük”, hanem genetikánkat befolyásoló sorsot, számtalan „terhet” is, amit jobb nem bolygatni. Múltunk, mint dobozba zárt elemi sokaság. Ha mélyére néznénk/nézhetnénk, a doboz tartalmilag megváltozna és többé nem lehetne lezárni. Lezárásához más, nagyobb doboz kellene, és ami lényegesebb, megváltozna a dobozban levő elemek egymáshoz való viszonya és egyensúlya. Ami volt, az soha nem jön vissza. Ami jön, arról jobb nem tudni, mert az élet természetes képlete a következő: „a szülöttek rendeltetése a halál, a halottaké a feltámadás, és az élőké a számadás…” (Avot 4/22)

Rabbi Elázár Hákápár magyarázata egyáltalán nem vigasztaló: „akaratod ellenére lettél teremtve, akaratod ellenére születtél, akaratod ellenére fogsz meghalni, és ugyancsak akaratod ellenére kell majd számot adnod a Királyok Királya előtt!” (Misna Avot. 4/29)

Rabbi Berachjá szerint, a világ, mint „létforma” folyamatos teremtés és megújulás állapota. Rendezettlenség („Tohu va Bohu”, értsd káosz) állapotból a „legyen világosság”-ba való, folyamatos átmenet. Mi a „Tohu va Bohu”? Tohu az élet, a sors bizonytalansága, kiszámíthatatlansága, ami az embert megzavarja. És mi lehet a Bohu? Nos, a fogalom csak úgy értelmezhető, ha két szóra bontjuk: „bo”, ami azt jelenti: „benne van”, tehát az élet, mint állapot. A „hu” jelentése: „valami”. Mi tehát az a „valami”, ami a létezés kérdését takarja? A VALAMI, az a titok! (Báhir 1/19)

Ha bárki közülünk feltenné a drámai kérdést, hogy valójában mi igazolhatja létünk jogosultságát, a válasz látszólag egyszerű és természetes: csak a boldogság igazolhatja a létet. Igenám! De boldogság, mint olyan nincs, csak boldog pillanatok vannak. Az emberi létezés célja e szerint a boldogság illúziójának elfogadása és megélése. Adamis Anna fogalmazta meg legszebben: „Valaki mondja meg, miért vagyunk itt, / Anyám azt mondta, hogy boldog légy, / De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, / Anyám nem mondta, mondd, miért.”