Kácsor Zsolt: Doktor Mollnak nincsen szíve

Doktor Moll a fél éjszakáját kénytelen volt egy kórházban, a fektető részlegen tölteni, ahol szívós tappancsokat ragasztgattak a mellkasára, rákapcsoltak egy monitort, egy vérnyomásmérőt, aztán azt mondták neki, hogy várjon, míg készen nem lesz a laboreredmény, úgyhogy doktor Moll várakozott, és a testét figyelte, amely aznap délután rakoncátlan üzemmódba kapcsolt,

nehezen kapott levegőt, szorított a mellkasa, zsibbadt a bal karja, kihűlt a bal kézfeje, ennek ellenére doktor Mollnak semmi kedve nem volt elmenni az ügyeletre, azt gondolta, hogy ez a valami majd elmúlik magától, de nem múlt el, doktor Moll hát elsétált az ügyeletre, ahol megvizsgálták, majd mentőt hívtak, azt mondták, viszik a sürgősségire, de hát közel van, el tudok én oda ballagni, mondta hetykén doktor Moll, de nem törődtek vele, úgyhogy 

úriasan érkezett a kórházba, 

két kísérővel és mentőkocsival, s lám, kikötött a fektető részlegen, ahol a plafont bámulta, és azon tűnődött, hogy miért szúr a szíve, ha egy nőtől éppen tavaly tudta meg, hogy neki voltaképpen nincsen szíve, bárcsak kőszívű volnál, mondta ez a nő, ez azt jelentené, hogy van szíved, de hát nem vagy kőszívű, 

hanem szívtelen vagy, 

suttogta ez a nő, és doktor Moll azon gondolkodott, hogy vajon nem képmutatás-e  tőle, ha annak ellenére zsinagógába jár, hogy neki nincs is szíve, elvégre a zsinagógába szívvel rendelkező emberek járnak, doktor Moll legalábbis azt vette észre, hogy a Bét Sálom tele van csupaszív emberrel, ő persze nem tartozik közéjük, de azért mégiscsak érdekes kérdés, hogy miképpen kerül szív nélkül a templomba, ezen morfondírozott doktor Moll, miközben körülötte 

igazi betegek

vártak az eredményükre, akik láthatóan nagyon szenvedtek, az egyik hörgött, a másik nyöszörgött, a harmadik meg a feleségét győzködte, hogy ő inkább a halált választja, nem akar élni már, túl sokat szenvedett, erre doktor Moll magában helyeselt, igen, amikor elkapja a depressziója, ő is éppen így érez, igaz, neki nincs halálos betegsége, mint annak a bizonyos betegtársának, neki mindössze annyi baja van, hogy nincsen szíve, s amint ott feküdt az ágyon, 

kezdte belátni,

hogy annak az elkeseredett nőnek azért lehetett némi igaza, doktor Moll olykor úgy viselkedik, mint egy makacs gyerek, konok és dacos, pedig a zsinagógában volna kiktől tanulnia, és éjfél körül odalépett az ágyához egy orvos, és közölte vele, hogy ezennel gratulál neki az eredményeihez, a vére szerint voltaképpen olyan egészséges, 

mint a makk,

minden értéke rendben van, úgyhogy hazamehet, de azt javasolja neki, hogy ne szorongjon, ne aggódjon, be idegeskedjen, mire doktor Moll bólogatott, érti, igen, érti, de azt persze nem mondta ki hangosan, hogy indokolt a szorongás, aggódás és idegeskedés egy olyan embertől, akinek annak ellenére tökéletesen működik a szíve, hogy voltaképpen hiányzik, nincsen, eltűnt, fölszívódott, szóval neki most az lesz a dolga, hogy megfigyelje a csupaszív embereket, s kilesse a titkukat, hogyan csinálják, ők hogyan csinálják vajon?