Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a zsidó nem-zsidó

Nem elég zsidónak látszani, annak is kell lenni, dünnyögte doktor Moll egy kellemetlen beszélgetés után, amelyet egy zsidó nem-zsidóval folytatott, de mentségére szolgáljon, hogy semmit nem tud felhozni a mentségére, hiszen eleve nem kellett volna forszíroznia erről a zsidó vagy nem-zsidó dologról szóló vitát,

de hát őt tényleg csak a természetes emberi kíváncsiság vezette, amikor egy társaságban négyszemközt megkérdezte ettől a bizonyos embertől, hogy zsidó-e, doktor Moll ugyanis ezt hallotta róla, s még meg is örült neki, szóval rákérdezett, mire ez az ember azt válaszolta, hogy

nem, ő nem zsidó,

mindkét szülői ágon keresztény, amit doktor Moll el is könyvelt magában tényként, jól van, hát akkor nem, ezek szerint csak a háta mögött suttogták róla, elvégre ilyen is előfordul azzal, aki úgymond „zsidósan” néz ki, vagy „zsidós” neve van, s habár doktor Moll ezeket a „zsidósnak” minősített dolgokat nem nagyon szereti, elfogadja, hogy léteznek, szóval nem lett volna ebből semmi baj, de a négyszemközt fölvetett téma sajnos hatszemközt folytatódott, mert visszatért a társalgáshoz ennek a zsidó nem-zsidó embernek az egyik barátja, és amikor már nem négyszemközt, hanem hatszemközt voltak, akkor ez a bizonyos nem-zsidó ember, aki amúgy „zsidósan” néz ki, szóval ő teljes komolysággal közölte, hogy

ő zsidó,

amitől doktor Mollnak leesett az álla, elvégre éppen pár perccel korábban hangzott el, hogy nem, a beszélgetőtársa nem zsidó, és erre föl pár perc múlva éppen az ellenkezőjét állítja ő maga, amin doktor Moll nem csak meglepődött, de el is szomorodott, mert amikor elmondta ezek után, hogy ő ellenben beleszámít már a minjenbe a Bét Sálomban, mert betért, akkor ez a bizonyos ember, aki a saját nem-zsidóságáról doktor Moll füle hallatára éppen az ellenkezőjét állította az igazságnak, szóval akkor ez az ember azt találta mondani, hogy

betérni a kocsmába kell,

mire doktor Moll szemöldöke fölszaladt a homlokára, nahát, hogy ezt is megértem, gondolta, mert az futott át az agyán, hogy milyen vérre menő vitát képesek folytatni egymással a különböző zsidó közösségek azzal kapcsolatban, hogy ki minősül „igazi” zsidónak, és ki az, aki nem, erre jön egy nem-zsidó, és megmondja a tuti frankót, a maga részéről lezárva ezzel egy több évezredes vitát.