Ilyen az, amikor a kántorművészet a hívő ember érzelmeivel találkozik

Nagyszabású gálakoncerttel ért véget tegnap az a nemzetközi kántortalálkozó, amelyre Ausztráliától kezdve Anglián és Kanadán át szerte a nagyvilágból összegyűltek a zsidó liturgia elhivatott énekesei a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. A kántorok műhelyfoglalkozásokon, közösségi együttléteken és természetesen koncerteken ismerkedtek egymással, s cseréltek eszmét hivatásuk szakmai rejtelmeiről és mesterfogásairól. 

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában rendezett tegnap esti gálakoncert – amint arra Kiss Henriett, a Rumbach vezetője felhívta a figyelmet – egyúttal tisztelgés volt a ház 150 éves múltja előtt, hiszen ezt a a zsinagógát éppen másfél évszázada, 1872 őszén avatták fel az akkori őszi nagyünnepekre.

Kiss Henriett, a ház igazgatója köszönti a vendégeket

 Ugyanakkor az esemény egyben megemlékezés is volt a koronavírus-járvány alatt elhunyt Klein Ervin főkántorra, aki kántornemzedékek egész sorát oktatta e gyönyörű hivatatás elsajátítására. 

Klein Judit énekesnő

Szép és megható pillanatokat élhetett át a közönség azokban a percekben, amikor Klein Ervinre emlékezve a lánya, a kivételes hangú és kisugárzású Klein Judit énekesnő varázsolta el hangjával a gálakoncert hallgatóságát. 

Klein Juditot tegnap egyébként nemcsak szólóénekesnőként láthattuk: a BZSH Scheiber iskolájának gyermekkórusa a koncert elelén az ő irányításával adott elő két dalt, az előadás nagy tetszést aratott a kántorok körében.

A BZSH Scheiber iskola gyermekkórusa

A hallgatóságot ezután dr. Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga rabbija köszöntötte egy különösen frappáns beszéddel, amelyet azzal a kérdéssel vezetett fel: elgondolkodtunk-e már rajta, hogy hányféle foglalkozás létezhet a világon, s a történelem hajnalán vajon mely foglalkozások voltak az elsők, azaz mik voltak a legrégebbi hivatások? Rabbihoz méltó választ adott, hiszen e kérdések megválaszolására a Tórát hívta segítségül: mint az országos főrabbi kifejtette, Mózes első könyvében szerepel egy testvérpár, akik közül az egyik a sátorlakók és pásztorok, míg testvére a húros és fúvós hangszerek őse. 

– Ha elsőre nem nagyon értjük, hogy mindezt Mózes miért említi meg, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy a szövegnek valamiféle mélyebb értelme kell, hogy legyen – mondta dr. Frölich Róbert. – Ha Mózes kiemelte a pásztorok és a zenészek ősét, akkor ebből az következik, hogy az ember kettős szükségletére kívánt rámutatni, azaz az ember kettős igényű lény. Az állatokat tenyésztő pásztor azt szimbolizálja, hogy a fizikai testünknek fizikai táplálékra van szüksége, míg a hangszerek őse arra mutat rá, hogy nemcsak a testünknek, hanem a lelkünknek, a spirituális, szellemi énünknek is megvannak a maga igényei.

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi

A zsinagógákban nemcsak arra valók a kántorok – magyarázta az országos főrabbi –, hogy énekeikkel ékesítsék az imát és az eget az ostromolják, hanem arra is, hogy kielégítsék a közösség spirituális szükségleteit. 

– Egy gyönyörű dallamvezetés, vagy egy szívbemarkoló ének egészen más lelkiállapotba képes hozni a közösséget – fogalmazott. – És amikor a kántor művészete találkozik a hívő ember érzelmeivel, az lesz az a pillanat, amikor ott fönn nem lehet ellenállni a kérésnek… Köszönöm nektek, hogy eljuttattok minket ezekhez a pillanatokhoz.

A világ minden tájáról érkezett kántorok nevében az angol Alex Klein szólt a közönséghez, aki megköszönte a Mazsihisznak és a Rumbach-nak a szíves vendéglátást és a rendezvénysorozat lebonyolítását. Köszönetét egy-egy emléklappal fejezte ki Kiss Henriettnek, valamint Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének.

Alex Klein Angliából

A beszédek után a színpad a kántoroké volt, akik rendesen kitettek magukért, hiszen spirituális emelkedettségű dalokkal, énekekkel, imákkal mutatták meg, mennyire igazak az országos főrabbi szavai: valóban vannak olyan pillanatok itt a földön, amikor ott fönn nem lehet ellenállni a kérésnek…

(Fotók: Mazsihisz – P. T.)