„Fiatal rabbik” félúton: húsz éve avatták rabbivá Radnóti Zolit és Verő Tomit

2019. Június 14. / 15:34


„Fiatal rabbik” félúton: húsz éve avatták rabbivá Radnóti Zolit és Verő Tomit

Nagyon másfajta emberek, ha sógorok is, nagyon másfajták, de mindkettőjüket becézzük az 50 közelében is, nagyon másfajták, de mindketten a magyar zsidó életet meghatározó vezetők, közösségünk arcai, akikre büszkék vagyunk. 20 év története, mindazé, ami 20 év alatt adott némi reményt. 


A Maszihisznél, miközben sokak szerint teljesen elmaradt, más tekintetben tíz évente rendszerváltás volt. Mert tíz évvel a külső rendszerváltás után felavattak két, Bnei Brakban és Szarvason, a ’90-es évek nyelvében és popkultúrájában egyaránt otthonosan mozgó, reménykedő és lelkes fiút rabbivá, új szelek fújtak egyre erősebben egy öregedő intézményrendszer felett, azt lehetett remélni, hogy valamit majd megmozdítanak.

Fotó: OR-ZSEFotó: OR-ZSE

Akkor születtek, amikor fű alatt és aztán egyre nyíltabban újra divat lett zsidónak lenni, az egyformaság, amely súlyos elfojtásként ült rá az érett Kádár-rendszerre, töredezett-repedezett. Kinek Talmud-Tóra, kinek zsidó impulzusok a Berzsenyi Gimnáziumban. A náluk fél nemzedékkel idősebbek itt-ott, a Scheiber-kiddusokon és a város más pontjain összeverődő fiatalsága már tudta a fiatalok hatodik érzékével, hogy valami készül. Ők voltak azok. A rendszerváltás éveiben felnőtté váló új zsidó srácok, new kids ont he block. Radnóti Zoli és Verő Tomi.

Két korosztálya anyanyelvét beszélő, a városnak a hitközségtől távoli zsidó tereiben is otthonos, népszerű fiatal, akik beültek a Misna „elsárgult lapjait” Rási-betűs kommentárokkal tanulni, mert érezték, hogy ez nem a múlt. Ez a jövő. Kell majd valami a Hanuka-partikon túl, mert megöregszünk, előbb, mint ahogy felkészülnénk rá, kell vezető a téli álmából ébredő magyar zsidó közösségnek.

„A 80-asok Pestje volt a hógömb, / melyben a köztársaság tükröződött: / Szilvesztert ígért és jókedvet őrzött”, írta a napokban felfoghatatlanul korán meghalt kortársuk, Térey János költő. Aztán minden, amit a rendszerváltás ígért, elmúlt, és ők maradtak.

A fiatal rabbik, akik megmaradtak azóta is fiatal rabbinak és nem csak a szervezeti élet komótossága miatt, hanem önjogukon is, 20 éve köszöntik az újszülötteket az egyre komorabb tekintetű világon, amely megint, újra elsötétedni látszik, esketnek és temetnek, kísérik az életet mindig egyforma, mindig újból megrendítő útján, járják vele köreit. És – micsoda teljesítmény – megmaradtak Tominak és Zolinak. Ezernyi esküvő, körülmetélés, temetés után. Mert az azóta elbúcsúzó szabadság gyermekei voltak, és azok maradtak máig. 1989, az új kezdet fiai.

Kihúzódtak Budára – egyikük északon, másikuk délen, a Frankel Leó utcában s Lágymányoson – és közösségeket teremtettek maguk körül, nem ültek bele a készbe, feladatot, hivatást találtak ki maguknak, szolgáltak, vérmérsékletük szerint. Harsány és mégis együttérző viccekkel, kivételesen elmélyült hallgatással, amikor kellett, rajongó gyerekek ugratásával, eréllyel és türelemmel.

Az egyik simulékony, a másik lobbanékony alkat. Az egyik elvonul, és azt csinálja csak, amiben hisz, nem konfrontálódik, mert tudja, hogy kevés az idő,  a másik pedig megharcol azért, amit fontosnak tart, mert tudja, hogy csak kevés dolog fontos a világon, és azokat aztán nem szabad veszni hagyni. Ugyanazt látják, ugyanazt értették meg útjukon, ugyanazt értették meg és mégis más következtetéseket vontak le mindebből, alkatuk szerint. Kétpetéjű rabbi-ikertestvérek.

Pest nyüzsög, harcol, tülekszik és zajong. De a Duna másik oldalán áll két végvár, két zsinagóga, egy nagy, patinás egy bérházba épülve és egy kicsi, kívülről szinte láthatatlan. Isten két budai végvára és bennük a szabadság rabbijai mérik munkájukkal az idő múlását. Két húsz éve dolgozó, figyelő, örökfiatal rabbi. A hitközséget működtető motor egymástól első látásra távoli, legvégül összeérő működésük.

Az idő elmúlt, az illúziók eltűntek, ők őrzik derűjüket és közösségformáló erejüket. Amikor 1999-ben felavattuk a szabadság új magyar rabbijait, azt lehetett hinni, jobb idők jönnek.

Jönnek még jobb idők és ők maradnak, immár életük delén, mert még csak most jön a java. Isten éltessen Titeket, Zolirabbi és Tomi rabbi, még legalább háromszor húsz éven át. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek