„Biztonsági fészek” épül, avagy így omlik a generációk közti fal

Nem mindennapi látvány fogadott a II. kerületi Szász Károly utca egyik épületének alagsorában a napokban: egy csoport huszonéves társaságában védősisakban, szemüvegben és maszkban Heisler Andrást láttam elektromos vésővel a kezében, amint egy falról veri le a vakolatot. Ilyen szerepkörben még nem láttam a Mazsihisz elnökét – igaz, rajta kívül még sok önkéntes dolgozik azon, hogy itt idén szeptemberre elkészüljön a Hasomer Hacair Magyarország ifjúsági szervezet új közösségi tere.

– „Biztonságos Fészek” – ezen a munkacímen fut az a projekt, amelybe a minap bepillantást nyerhettem, majd gondolatban megemeltem a kalapomat a fiatal és kevésbé fiatal önkéntesek előtt, akik minden erejüket beleadva dolgoznak rajta, hogy a Hasomer Hacair magyarországi ifjúsági szervezete több más szervezettel együtt új otthonra leljen a II. kerületi Szász Károly utcában. 

Az épület kívülről...

Az 540 négyzetméteres, alagsori (pontosabban félszuterén) helyiség a mostani, kiűrített és szétvert állapotában is impozáns képet mutat, ugyanis egymást váltják benne a nagyobb rendezvények megtartására való termek a kisebb létszámot befogadni képes, klub- vagy műhelyfoglalkozásnak alkalmas helyiségekkel. 

Az előtérben több száz sittes zsákot látni, ezekben sok-sok mázsányi vakolat és egyéb építési törmelék gyűlt már össze, de az itt folyó munkát elnézve, azt hiszem, lesz még ugyanennyi. 

S az alagsori nagyterem belülről...

Hiszen – mint az írás leadjében is említettem – önkéntesként Heisler András Mazsihisz-elnök és több munkatársa is beállt azoknak a sorába, akik segítenek a fiataloknak. Itt volt Horváth József, a Mazsihisz alelnöke, megjelent Gönci Péter, a Mazsihisz biztonsági főnöke, eljött vakolatot verni Deák Andrea, a honlapunk főszerkesztője, míg Répás Péter, a Mazsihisz Zsidó Közösségi Szolgálatának igazgatója a szervezésen és koordináláson kívül az energiapótlásról is gondoskodott tea és kóser pogácsák formájában. 

Ha ez a lelkesedés kitart, akkor az álom valóban megvalósul, és a Somer olyan otthonos és bensőséges hangulatú ingatlannal gazdagodik, ahová jó lesz betérni, s ahol remek programok szervezésére lesz lehetőség. Az 540 négyzetméteres ingatlan egyébként a II. kerület tulajdona, a Hasomer mozgalom velük kötött bérleti szerződést határozatlan időre.

Markovics Anna

Az egyetemista Markovics Anna nemcsak a Hasomer Hacair Magyarország szervezetfejlesztőjeként és forrásteremtésért felelős aktivistájaként veszi ki a részét a munkálatokból: a többiekhez hasonlóan ő is védősisakban, védőszemüvegben van, hiszen kemény fizikai munkát végez az általa „Biztonságos Fészeknek” hívott közösségi tér kialakításáért. 

– Reményeink szerint itt olyan „fészek” alakul ki, amelyet nemcsak magunknak, azaz a Hasomernek szánunk – mondja Anna –, hanem más zsidó közösségeket és civil szervezeteket is szeretnénk befogadni, olyanokat, akik hozzánk hasonlóan gyerekekkel és fiatal felnőttekkel foglalkoznak. 

Markovics Anna abban bízik, hogy akár 10-15 is lehet azoknak a szervezeteknek, közösségeknek a száma, amelyek rendszeresen használják majd ezt a „fészket” a közösségi programjaik számára. Mivel a bontáshoz és a felújításhoz anyagi okok miatt égető szükség van önkéntesekre, a fiatalok széles körben toborozzák a jelentkezőket (cikkünk végén ehhez elérhetőséget is adunk). Anna számításai szerint már csaknem nyolcvanra rúg azoknak a száma, akik eddig – azaz a bontás első szakaszában – részt vettek a munkában. 

Részt vesz a munkálatokban Schweitzer Péter is, aki madrich-ként (ifjúsági vezető) dolgozik a Somernél, s igen, a névazonosság nem véletlen, ő a nagy Schweitzer József országos főrabbi egyik unokája. Egyetemista, de már nem sokáig, hiszen hamarosan villamosmérnökként tesz államvizsgát. 

Schweitzer Péter

– Közösségi projektről van szó, közösen csináljuk a felújítást, nem is kérdés, hogy itt a helyem – mondja Péter. – Az a feladatom, hogy koordináljam a különböző iskolákból jövő diákokat, és tartsam a kapcsolatot a tanáraikkal, valamint a szüleikkel. Tudni kell, hogy annak nyoma marad, ha egy diák nálunk önkéntesnek áll, hiszen a Hasomer Hacair igazolást állít ki a közösségi munka, a közösségi szolgálat elvégzéséről.

Schweitzer Péter kapcsán nagyon fontos megemlíteni, hogy a közösség szolgálata számára nemcsak a Hasomer keretein belül történik: a fiatalember ugyanis mentőápolóként dolgozik a mentőszolgálatnál… Igen, jó tudni, hogy ilyen elhivatott és emberséges fiatalemberekre számíthat a magyar zsidó közösség, mint amilyen ő. Joggal lehetne rá büszke a nagyapja.

Csernai János, azaz Janó

Építésvezetőként vesz részt a munkában Csernai János – közismert nevén Janó –, aki tavaly érettségizett a Lauderben, jelenleg pedig a rabbiképző judaisztika szakos hallgatója. Janó a Hasomerben idén januártól lett oktatási vezető. A most folyó munkálatokról azt mondja: 

– Az első és legfontosabb munka a vakolat leverése, merthogy borzalmas állapotok vannak. Nagyon elhanyagolt ingatlanról van szó, azt hiszem, utoljára 2009-ben volt használatban, azóta hozzá sem nyúltak. Azt az állapotot szeretnénk helyreállítani, amilyen ez a félszuterén akkor volt, amikor itt még emberek dolgoztak nap mint nap. 

A tényleg régi lakók ittmaradt kézjegye...

Megtudom tőle, hogy egyes falakat „elmozgatnak”, hogy az így kialakuló helyiségek  jobban megfeleljenek a céljaiknak, de – mint Janó fogalmaz – „alapvetően abból dolgozunk, ami rendelkezésre áll”. 

– Sürgető feladat az újravakolás – teszi hozzá –, hiszen az ingatlan telente nem volt fűtve, többek között ez az egyik oka annak, hogy ilyen rossz állapotba került.

Miközben a fönti miniinterjúkat készítettem, a háttérben folyamatosan zúgott egy elektromos véső – mint kiderült, Heisler András, a Mazsihisz elnöke bontotta vele a vakolatot. Őt is megkérdeztem róla, hogy miért tartotta fontosnak a személyes megjelenést, valamint a Mazsihisz támogatását ehhez a projekthez. Keményen dolgozott, rendesen megizzadt a munkában, meg is említem neki, hogy ilyen munkásfelszerelésben még nem láttam a Szövetség elnökét.

Heisler András (Fotó: Fejes Emőke)

– Ez nekem is új szerep... De ettől eltekintve nagyon fontosnak tartom, hogy a Mazsihisz vezetése és több munkatársa itt van most velünk – mondja. 

S hogy miért fontos ez számára? Erre ezt válaszolta:

– Kis lépés nekem, nagy lépés az emberiségnek, mondta a Holdra lépő Armstrong, én ennél szerényebben, de ugyanilyen meggyőződéssel azt mondanám: nemcsak a vakolatot verjük most le, hanem a generációk közötti falakat is.

Az elnök szerint ugyanis nagyon fontos a fiatalok és a Mazsihisz vezetése közötti kapcsolat, s annak demonstrálása, hogy a Szövetség nemcsak támogatja az ifjúsági szervezet tevékenységét, de elismeri, hogy a Hasomer igen fontos célt tűzött ki maga elé.

– Azt a lelkesedést, amit bennük látok, nekünk is át kellene venni – fűzte hozzá Heisler András, majd visszaöltözött vakolatbontó munkásnak, s ment vissza vakolatot verni. 

Összetalálkoztam az alagsorban Gönci Péterrel, a Mazsihisz biztonsági igazgatójával is, aki természetesen tájékozódni jött, hiszen ha ez a fészek megnyílik, itt majd biztonsági feladatokat is el kell látni.

– Az ingatlan műszaki alaprajza és a helyszíni felmérés alapján ki kell dolgoznunk egy koncepciót arra vonatkozóan, hogy miként lehet itt a leghatékonyabban ellátni majd a biztosítási feladatokat – mondja. – Az összes Mazsihisz-BZSH rendezvény biztosítását igyekszünk felvállalni, szóval amint  lesznek rendezvények, akkor természetesen itt is fogunk dolgozni. De mielőtt beindul a közösségi élet, ki kell dolgoznunk azokat a biztonsági megoldásokat, amelyek szavatolják a rendezvények biztonságát.

S hogy mikor indul be a Gönci Péter által említett közösségi élet? 

Markovics Anna bizakodó és lelkes

Erről Markovics Anna azt mondta, hogy kilenc hónapra tervezik a felújítási munkát, de több szakaszban. Egyes helyiségek talán már a nyár végén használhatók lesznek, de szerinte a teljes ingatlan közösségi térként leghamarabb szeptemberben nyílhat meg. 

A Hasomer továbbra is várja önkéntes brigádok jelentkezését. A csapat ehhez megosztott velünk egy linket,  ide kattintsanak , ha szeretnének részt venni a munkában. 

(Fotók: Mazsihisz.hu)