„Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban…”

– Mások megítéléséhez önismeret és önkontroll kell, mely által tudatod a tapasztalat alapján következtetéseket von le, „felügyel”. Legyen mások megítélése egyben személyiséged, „ÉN”-ed tréningje! – tanítja írásában a Softim hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin rabbi. 

A fenti tórai idézet konkrétan a bibliai kor bíróságainak megalakítására adott parancs. Az idők folyamán azonban sok esetben ezt a konkréttól elvonatkoztatva értelmezték.

Rabbi Jákov ben Áser (Köln 1269-Todedo 1343) az „adj magadnak” felszólítást úgy értelmezte, hogy az ember akkor foglalkozhat mások cselekedeteinek bírálatával, ha előtte önmagát megvizsgálta, saját cselekedeteit bírálta.  Ügyelnie kell, hogy ne kettős mércével ítélkezzen, magára és másokra ugyanazon törvényeket, előírásokat tartsa kötelező érvényűnek.

Reuven Halévi Horowitz, Zarnieic rabbija (1754-1828) tanította: Ha egy kereskedő hitelt ad, megállapít egy hitelkeretet. Ha nem kapja vissza időben a pénzét, azt mondja: „nincs több hitel, amíg nem fizeted ki, ami jár". Ugyanígy az ember! Ahhoz, hogy megvizsgálhassa az Örökkévalóval való kapcsolatát, az embernek bírálat alá kell vetnie előbb életét, meg kell ítélnie cselekedeteit.

Eltérő képességekkel rendelkezünk ebben is, ezért mondja a vers: „minden kapudban”. A „kapu” szónak héber nyelven közös gyökere van a „mérték” („siur”) szóval. Minden embert a saját „mértéke” szerint bírálnak el, ebből következően az embernek saját magát is „igazságos ítélettel”, a „saját mértéke szerint” kell megítélnie. Nem lehet engedékeny, de túlságosan szigorú sem önmagával, és ami talán ennél is fontosabb, nem csak a negatív, hanem a pozitív tulajdonságait is fel kell tárnia önvizsgálata során.

„Rabbi Eliezer azt mondta: „Ahol ítélet van, ott nincs ítélet. Ahol nincs ítélet, ott ítélet van. Ha lent (a földi életben) ítéletet hoznak, akkor fent (Istennek) nem kell ítéletet hozni. Ha az ítéletet nem hajtják végre lent, akkor azt fent kell végrehajtani'.” (Makkot 7a)

Softim rabba 66-ban olvasható: 

Munkások dolgoztak Rabba bar Chana  szőlőskertjében. Rosszak voltak-e vagy csak dévajok? De alkonyatkor darabokra zúzták a bölcs mester tizenkét nagy hordóját. Nagy volt a kár és nagy volt a harag. A mester elvette tőlük ruhájukat, és amikor a munkások este levetették a zubbonyaikat, nem tudtak felöltözni. A munkások és a gazda együtt mentek kétségbeesve  a szinhedrion  (itt: helyi bíróság) elé panaszra. 

A szinhedrion elnöke pedig így szólt a bölcshöz:

– Add vissza nekik ruháikat!

– De hiszen széttörték hordóimat – jajveszékelt a bölcs. – Hát ez a törvény?

És a szinhedrion elnöke így válaszolt:

– A törvény az, ami írva van: ּ„Légy tökéletes!” (V.M. 18/13.) Járj mindig a jó emberek útján! Add nekik vissza ruháikat.

És Rabba bar Chana visszaadta a munkások ruháit. És akkor a munkások újra panaszkodni kezdtek:

– A bérünket, a bérünket, uram! Add ide a bérünket is! Szegények vagyunk, nyomorultak és egész nap dolgoztunk.

– A béreteket? – kiáltott rájuk a szőlő gazdája. – A béreteket? Hiszen kárt okoztatok nekem! Óriási kárt a gonoszságtokkal!

De a szinhedrion elnöke felemelte intőn a kezét és így szólt Rabba bar Chanához:

– Fizesd meg bérüket!

– Hát ez a törvény? – jajveszékelt a bölcs.

És a szinhedrion elnöke válaszolt:

– בְּאֹרַח רְשָׁעִים, אַל-תָּבֹא; וְאַל-תְּאַשֵּׁר, בְּדֶרֶךְ רָעִים   Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj! אַל-תֵּט-יָמִין וּשְׂמֹאול;    הָסֵר רַגְלְךָ מֵרָע.  Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad. Fizesd ki a bérüket! (Softim rabba )

Összefoglalva: mielőtt mások felől ítélkeznél, vizsgáld meg magad, kezdd magadon, légy önmagad bírája. Az ítélet, a megítélés „kapu”, mely elválaszt, kizár és beenged. Ítélj és mérlegelj minden helyzetben az adott helyzethez mérten! Vonatkoztass el a személyétől. Előfordulhat, hogy előítéleted van egy adott kérdésben. Minden megítélés tapasztalati, másrészt tudat által irányított. A külső megjelenés megtévesztő. A szépség álca is lehet, mely mögé könnyen megbújhat a gonosz. A szánalmas kinézet sajnálatot ébreszthet, így vissza lehet élni vele. „Rendelj magadnak!” Megítélésben ne légy részrehajló, ne legyenek előítéleteid. Mások szemében te se az vagy akinek tartod magad, hanem akinek látnak. A megítélés értékteremtés, de személyiség rombolás is lehet. A megítéléshez önismeret és önkontroll kell, mely által tudatod a tapasztalat alapján következtetéseket von le: „felügyel”. Legyen mások megítélésé egyben személyiséged, „ÉN”-ed tréningje!