A munkácsi zsidó diaszpóra utolsó éveiről nyílik kiállítás a 2B Galériában

Kidőlt tölgyek, szétszórt magvak címmel február 15-én nyílik Horvát Éva kiállítása a 2B Galériában. Az 1992–1994 között készült képek a „munkácsi zsidók” megmaradt maradékának az utolsó három évét örökítik meg. A munkácsi zsidóság emlékeit megörökítő fotókat bemutató tárlatot február 15-én, szerdán este 6 órakor Féner Tamás fotográfus nyitja meg, a kiállítás március 17-ig látogatható.

„Dokumentarista vagyok, szeretem a hosszú témákat, sorozatokban gondolkozom. A sorozatot, mai nyelven projektet, nagyon tudatosan építem fel, kutatás előzi meg a fényképezést” – vallja Horvát Éva fotóművész, aki fotóscsaládba született, s több mint tizenöt évig az MTI Fotónál dolgozott.

Mesterei között tudhatja Keleti Évát, Fényes Tamást és Féner Tamást is. Számos csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt. Többek között készített anyagot a hetvenöt éves Szépművészeti Múzeumról, de börtönben és fegyházban is fotózott.

Cseh Viktor az előkészületben levő kötetben a következőképpen szól Horvát képeinek hátteréről – Munkács város neve fogalomnak számít a világ zsidó közösségeiben. Munkács a 19. századtól kezdve egyre többet szerepelt a közép-kelet-európai zsidó levelezésekben, majd Spira Chájim Elázár rabbitól fogva gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált a vallásos zsidó világban. Munkácsot a Kárpátalja, sőt Magyarország Jeruzsálemének nevezték, miután az összlakosság bő harmada, egyidőben pedig majdnem a fele is zsidó származású volt. A Spira-dinasztia alatt kiépült a munkácsi haszid udvar, mely jelentős befolyással bírt nemcsak a helyi, de a környékbeli hitközségek életére is. Egyfelől a hétköznapi élet nyomorúságától szenvedtek, másfelől viszont a buzgó hit vigasztalta őket, s ezért elégedett emberek voltak. Túlzás nélkül állítható, hogy az egykori Nagy-Magyarország területén Munkácson volt az egyik legmagasabb szinten a jámborság, az Isten-szolgálat.

1944-ben a magyar zsidók közül a munkácsiakat elsőkként deportálták Auschwitzba. A felszabadítás után, a koncentrációs és haláltáborok, a munkaszolgálat kevés számú túlélője megpróbálta újjáépíteni romjaiból a hitközséget, azonban a kommunizmus vallásellenessége sokakat a távozásra kényszerít. A túlélők legjava elhagyta ősei szülőföldjét, s a legtöbben az Egyesült Államokban és Izraelben igyekeztek új életet kezdeni.

A kilencvenes évek nagy fordulat hozott a munkácsi zsidóság történetében, a legtöbben ugyanis elhagyták a várost. Más településről költöztek be zsidók, akik egy rabbi utolsó erőfeszítéseivel próbáltak egy munkácsi hitközséget megalapítani. A munkácsi zsidó diaszpóra megfogyatkozott, majd fizikailag teljesen megszűnt. Szellemisége és emléke azonban többféle módon tovább él, mely munkácsi hagyományok láncolatába, mintegy lezáró akkordként Horvát Éva albuma csatlakozik – fogalmaz Cseh Viktor.

A kultura.hu írása alapján