„A jó zsidó kántor önmutogatás nélküli, igazi művész"

– Egy kedves barátom szerint a kántorművészet nem más, mint az alázat művészete. Az előimádkozó a  közösség küldötteként segít közvetíteni könyörgéseinket az Örökkévaló felé – mondta köszöntő beszédében Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Rumbach-ban tegnap megkezdődött 14. Nemzetközi Kántor Konferencia megnyitóján. Az esemény egyúttal tisztegés volt annak évfordulójára, hogy 150 éve az akkor elkészült templomot az őszi nagyünnepeken vette birtokba a közösség. 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Európai Kántorok Szövetsége (EJC) együttműködésében tegnap kezdetét vette a műhelyfoglalkozásokkal, előadásokkal, tanulásokkal, közös imákkal, s természetesen koncertekkel gazdagított 14. Nemzetközi Kántor Konferencia a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. 

Az ünnepélyes megnyitón Kiss Henriett, a Rumbach vezetője köszöntötte a világ számos országából ideérkezett kántorokat, a Mazsihisz megjelent főrabbijait, világi és vallási vezetését, s a Szövetség minden munkatársát. 

A Sirim gyermekkórus és Bíró Eszter

Ezután egy roppant bájos produkció következett: a Lauder iskola Bíró Eszter énekesnő által vezetett Sirim gyermekkórusa adott elő különböző dalokat, s azt kell mondanunk: a kicsik alaposan kitettek magukért, nemcsak remekül énekeltek, hanem begyakoroltak egy olyan koreografált mozgássorozatot is, ami igencsak feldobta az előadásukat. Maga Bíró Eszter is színpadra állt, aki egy gyönyörűséges jiddis dalt adott elő magyar nyelven: a Fácska című, megható és megkapó dalt Varró Dániel költő fordította. 

A résztvevőket a vendéglátók részéről Heisler András, a Mazsihisz elnöke köszöntötte (beszédét cikkünk végén közöljük), míg a kántorkonferencia szervezői közül az angol Alex Klein szólt az egybegyűltekhez. 

Alex Klein

Háláját fejezte ki amiatt, hogy a jövő hétfőig tartó rendezvénysorozat ebben a gyönyörűen felújított épületben lelt otthonra, majd külön köszöntötte dr. Frölich Róbert országos főrabbit, akihez több évi, szoros barátság fűzi. Megemlítette az ugyamcsak jelenlévő Deutsch Péter rabbit, akit – mint mondotta – még abból az időből ismer, amikor Deutsch Péter tinédzserként Izraelben tanult. 

Kiss Henriett és Kardos Péter

Az est legkülönlegesebb eseménye Kardos Péter főrabbi nyilvános „interjúja” volt annak apropóján, hogy a rabbikar doyenje a holokauszt után éppen itt, a Rumbach falai között kezdett énekelni a zsinagóga gyermekkórusában. Kardos Pétert Kiss Henriett „interjúvolta meg”, s beszélgetésükből kiderült, hogy gyermekként Kardos Péter nem mástól tanult, mint Gottschall Jakabtól (1881–1965), a Rumbach-zsinagóga lengyel származású, roppant tehetséggel megáldott kántorától. A főrabbi elmondta:  Gottschall Jakab szerzeményeit még ma is sokan éneklik szerte a világban, de sajnálatos, hogy ennek dacára a neve nem vált ismertté sem nálunk, sem a nagyvilágban. 

Kardos Péter énekel

Kardos Péter ezután természetesen bemutatta a tudományát, s korát meghazudtoló, remek hangon és a rá jellemző, ihletett módon adta elő a Szim Salom kezdetű éneket. Hatalmas élmény volt, egyúttal példa mindazok előtt, akik erre a nemzetközi eseményre eljöttek: íme, egy kántor kellő gondossággal, odafigyeléssel és gyakorlással  túl a nyolcvanon is képes megőrizni csodálatos orgánumát. 

Heisler András: Legyen Isten áldása munkátokon

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében tisztelettel köszöntök mindenkit. Megtisztelő számunkra, hogy egy különleges vallási program, a 14. Nemzetközi Kántor Konvent Magyarországot, partnerként pedig Szövetségünket választotta.

Heisler András

A Tanach szerint Dávid, a zsoltáros király hárfán játszott és énekelt a Világ Teremtőjének dicsőítésére. A 150. zsoltár részletesen felsorolja a hangszereket, kezdve a hárfától egészen a tízhúros pengető hangszerig. Míg a kohének, a papok az égőáldozatokat mutatták be, a leviták énekükkel, zenéjükkel kísérték a szertartást. A hangszerek használata a Szentély pusztulásával megszűnt és újabb megjelenése a XIX. századig váratott magára. Az ortodox és a hagyományos konzervatív irányzatú zsinagógákban ma is tilos használatuk az istentiszteleteken.

A szétszóratás pillanatától, azaz a diaszpóra kezdetétől a templomi szertartások, maga a liturgia óriási változáson ment át. A lerombolt Szentély helyét átvették az imák és közösségi tereink, a zsinagógák.

A zsidó kántor neve: „házán”. Maga a szó azt jelenti: „előrelátó”. Mert mindenütt ő volt az, aki az imákat jól ismerte, előre mondta. A házánra mindig szükség volt, hiszen a gyülekezetnek csak egy kicsiny hányada ismerte jól az imákat és ez így van napjainkban is. A házán tehát felelős az egész szertartásért, annak rendjéért, pontosságáért, az imák megfelelő módon való tolmácsolásáért.

 A zsidó imák zenei jellemzői szoros összefüggésben alakultak a helyi környezettel. E ráhatásokkal alakultak ki a különböző előimádkozási stílusok, ezek formálták a gyülekezetek szertartási szokásait. Így alakultak ki a sokszínű liturgiai zenei struktúrák.

Egy kedves barátom szerint a kántorművészet nem más, mint az alázat művészete. Aki előimádkozik, az a közösség küldötte – héberül slijáh cibur. Ő képvisel bennünket, ő segít közvetíteni könyörgéseinket az Örökkévaló felé.

Hagyományosan a házántól elvárjuk, hogy jó zsidó legyen: megbízható és vallásos. Jó zsidó és jó ember, aki ráadásul jól képzett a liturgiában és tud énekelni. Jámbor, akire mindig lehet számítani, és szerény, hiszen nem ő a fontos, hanem azok, akiket képvisel. Önmutogatás nélküli igazi művész.

A művészet mélységesen személyes, mégis az előimádkozás művészete e személyességen túlmenő megmutatkozás. A kántor a jámborság és a művészet, a magabiztos szereplés és az alázatos szerénység, a személyes és a személytelen terek metszéspontjában helyezkedik el. Ez egy fontos keresztezési pont, ahol a formális logika uralma megszűnik és képesekké válunk együtt megindulni a végtelenbe.

Hölgyeim és Uraim! 

Kívánom, hogy itt a Rumbach zsinagógában is történjék meg ez a csoda. Történjen meg itt, az Önök találkozóján, aztán újra és újra a zsinagógáinkban. Kívánok a konvent minden résztvevőjének, kedves vendégeinknek tartalmas együttlétet, örömökkel és áhitattal teli éneklést, a tradícióinkon alapuló, de a jövőt építő közös tanulást. 

Legyen Isten áldása munkátokon.

(Fotók: Mazsihisz/P. T.)