Szereti-e a strébereket Isten és ha igen, hogyan szereti őket? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 40 perckor köszönt be, a királynő holnap pontban 16 óra 49 perckor órakor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Toldot (Mózes 1. 25:19-28:9) hetiszakaszt olvassuk fel a zsinagógákban.

„És felnevekedének a gyermekek: és Ézsau vadászathoz értő mezei ember vala, Jákob pedig szelíd és sátorlakó”.

Az unalomig ismert ellentét: Izsák és Rebeka ikergyerekei közül Ézsau rosszfiú volt, Jákob pedig a mama kedvence és persze, ismerjük a sztorit, a rosszfiút megbünteti a Jóisten, a kis strébert pedig megjutalmazza. A jófiú megszerzi a rosszfiú elől az apai áldást azzal, hogy idős, vak apját jól becsapja és az így megszerzett áldás majd Ábrahám művének jogos örökösévé teszi, olyanná, akinek munkájában áldást lel majd a föld minden családja. Igazán szép, épületes történetnek tűnik.

De, mielőtt elbizonytalanodnánk, hogy jól van-e ez így, arra kér Bennünket a modern ortodoxiát megalapító XIX. századi rabbi, Rav Hirsch, hogy azért képzeljük el Jákob arcát, amikor meghallja, milyen áldást szerzett meg magának vak édesapja átverésével.

„Adjon az Isten tenéked az ég harmatából és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét”. Mintha kissé lötyögne mindez az otthonülő Jákobon, aki nem köthetett idáig túl szoros barátságot a hajnali harmattal és pláne a bornak bőségével a sátrában olvasgatva.

„Népek szolgáljanak Néked” – folytatja Izsák „és nemzetségek hajoljanak meg előtted, légy úr a Te atyádfiain”. Ez, a fizikai küzdelem és erőszak végképp távol áll Jákob félénk, visszahúzódó alkatától. Különben is, ő Ábrahám áldását jött ellopni, amelyik csupa magasztos, „lelki” dologról szól. Mit kezdjen most mindezzel ez a finomlelkű tolvaj?

Amikor kiderül a csalás, Jákobnak el kell menekülnie Ézsau bosszúja elől, és búcsúzóul Izsák még egyszer megáldja, „Ábrahám áldásával”, amelyet, úgy tűnik, mindig is neki szánt, a trükkel egy olyan áldást nyert el, amely nem illik hozzá és amelyre látszólag nem is volt semmi szüksége. Csakhogy most ő is, mint a bátyja, a mezők emberévé kell váljon, világba kivetett csavargóvá, és ahhoz, ami most vár rá, igenis szüksége lesz a fizikai erőre koncentráló atyai áldásra.

Mert aki nem megy ki a világba, nem boldogul benne, nem vállal konfliktusokat az erősekkel a gyengék védelmében, az nem teljesítheti be Ábrahám örökségét, nem hoz semmilyen áldást a világra. Ézsaunak kölcsön kellett adnia az őt illető áldást húsz évre teszetosza kistestvérének, hogy elbírjon azzal a rengeteg fájdalommal, amely az úton várja őt, hogy csaló kis stréberből valódi zsidóvá legyen. Istent nem lehet ilyen szánalmas trükkökkel becsapni, az ellopott áldás természetesen nem teljesül be magától. Csak arra kellett, hogy önbizalmat adjon Jákobnak, amikor kilép végre a világba Nem az ő áldása volt, de kifejtette az áldott placebo-hatást. Jákob egyedül is boldogult végül, erős és gazdag családapává vált, miközben lelkében megmaradt olyan gyöngéd és érzelmes kisfiúnak, amilyennek Rebeka, a mamája szerette.

Izráel küldetése az, hogy olyan erővé váljon, amely, mint Jákob, a gyengédséget viszi majd végső győzelemre.

Békés szombatot kívánunk!