A zsidó nép bár micvája, a szülői és gyermeki szív – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 18:58 óra, a Szombat királynője 20:05 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Cáv” (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk.

Akit a szülei áldása enged el, amikor felnőtté válik, tudja, hogy felnőttnek lenni azt jelenti, bármit képesek vagyunk átvészelni, megoldani. Ez a péntek este a Pészách előtti utolsó szombatot, a Nagyság Szombatját vezeti be.

A Széder este előtti utolsó szombat az év egyik legkitüntetettebb alkalma. A rabbik ilyenkor nagy, hosszú, szívhez szóló beszédet tartanak és az utolsó próféta könyvének utolsó mondatait olvassák fel. Ennek ellenére is többféle magyarázat van forgalomban arra nézvést, miért nevezik a Nagyság Szombatjának.

Egy kora újkori kommentátor, a Livornóban Hezékjá da Silva merész és újszerű vallásjogi kommentárokat írt, egy darabig a merev rabbinikus tekintélyek némelyike még be is tiltotta Amszterdamban kiadott, Pri Hádás, vagyis Új Gyümölcs című könyvét.

Ő abból indul ki a mostani szombat nevét magyarázva, hogy a Nagyság első szombatján, még Egyiptomban, a kivonulás előtti napokban kapta a szabadságra készülő zsidó nép az első aktuális feladatát a Jóistentől, hogy különítsenek el egy áldozati bárányt. Először kaptak népként saját, külön nekik szóló feladatot. Parancsolgatni a fáraó és a munkafelügyelői is folyton parancsolgattak nekik, de most először bíztak rájuk valamit. Ez a bizalom emelte ki őket első ízben a szolgaság kiskorúságából. Egészen más dolog kiszolgáltatottan robotolni és úgy dolgozni, hogy közöd van a munkádhoz, a munkád eredményéhez. Hogy azért engedelmeskedsz-e, mert kényszerítenek, vagy mert egy nálad nagyobb célt szeretnél szolgálni. Felelősséget vállalni valamiért, amit Neked kell megtenned.

Mert aki személyes feladatot kap, bizalmat is kap mellé: képes végrehajtani. Ezért vannak a legtöbb kultúrának beavatási szertartásai. Hogy megtapasztaljuk eddigi gondviselőink bizalmát, hogy most már nélkülük is menni fog és a saját erőnket is. Amikor az első, egyelőre nem túl bonyolult feladatukat végrehajtották, az volt a teljes zsidó nép bár micvája/bát micvája, felnőtt férfivá/nővé válása. A felnövő gyermektől úgy búcsúznak a zsinagógában a szülei, hogy áldott, aki felmentett engem az érte viselt felelősség alól. Elengedik. Onnantól az övé az élete. Ezt az áldást mondhatta talán el Isten is Egyiptomban a felszabaduló, felnövő zsidókra.

Már felnőttek vagyunk, Isten bízik bennünk, képesek leszünk bármiért felelősséget vállalni, bármit túlélni, megoldani, feldolgozni. Ezt is, amiben most vagyunk, szól a közel 400 éve élt livornói vallástudós, az Új Gyümölcs írója bátorítása épp a Nagyság Szombatján.

A szülőkről és a gyerekeikről beszél Malachi próféta is a Nagyság Szombatja prófétai olvasmányának utolsó mondataiban: Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz.

Ezekből a sorokból tudjuk, hogy Illés próféta visszatér majd, mielőtt a Messiás eljön végre, hogy az érkezését jelentse – ezért töltünk neki külön pohár bort széder este –, és feloldja majd a legalapvetőbb fájdalmainkat, a szülők és a gyerekek közötti nehezteléseket. Először a szülők szívét fordítja a gyerekeik felé, hiszen ők eleve felnőttek, felelősek voltak, aztán a gyerekekét a szülők felé. A születésünk, a családtörténetünk traumáinak feloldódása, továbbadásának elkerülése hozza majd el a Messiást, a teljes szabadulás ünnepét. Jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban.

Jó szombatot, szép ünnepet kívánunk!