1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
A Budapest Közlöny 1941 februárjában közzétette a Színészkamara felhívását, hogy az abban felsoroltak haladéktalanul küldjék be azokat a személyi lapokat, amelyek kitöltését a zsidótörvény végrehajtási utasítása tette kötelezővé. A névsorban ott volt Zoltán Irén operaénekesnő neve is. Júniusban aztán közölték a hírt, hogy a Színészkamara Zoltán Irént, több társával együtt „bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt” törölte a tagok sorából.
Zoltán Irén ekkor már nem tartózkodott Magyarországon. Későbbi, 1947-es újságcikkek szerint 1939-ben Izraelbe vándorolt ki. Nos, ez csak 1939 utolsó heteiben történhetett meg, mivel november 21-én és november 28-án fellépett az OMIKE Művészakció hangversenyein a Hollán Ernő utcai hangversenyteremben. Először Herz Lili zongoraművésznővel szerepelt együtt, majd második alkalommal több, az Operaházból eltávolított társával együtt operaáriákat énekelt.
Zoltán Irén operaénekesnő, koloratúrszoprán 1903. május 14-én született Cegléden.
Zongoratanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán, énektanulmányait magánúton végezte. 1920-ban kishírben fel is tűnt: egy a vakok részére rendezett hangversenyen lépett fel, mint zongorista. Két évvel később a „ceglédi leányegylet” kultúrdélutánján, az Egyenlőség beszámolója szerint. „Zoltán Irén énekművésznő igen hatásosan énekelt”. Még mindig a kishírek világában szerepelt a neve 1923-1926-ban, mint különböző rendezvényeken fellépő egyik énekesé.
1926-ban a Budai Színkörben debütált A denevér-ben. Az Esti Kurír erről így számolt be: „Zoltán Irén terjedelmes, erős magas szopránhang fölött rendelkezik, és azt lehet mondani, hogy szinte szuverénül rendelkezik vele. Friss, tiszta, egészséges hangja, amelyen a koloratúrás részek is ritka természetességgel csendülnek fel.”
Ezután a Rigolettóban énekelt, és vendégként fellépett Miskolcon A sevillai borbélyban Ugyanebben az évben Sebestyén Géza a Városi Színházhoz szerződtette. A következő években a lapok gyakori szereplője volt, sikeres fellépéseiről, közöttük főszerepekről is folyamatosan beszámoltak, valamint állandó szereplője volt a rádió hangversenyközvetítéseinek.
1929 végétől a prágai német Operaház első koloratúr énekesnője volt négy éven keresztül, majd egy évig Csehszlovákiában vendégszerepelt és adott számos hangversenyt. A 8 Órai Újság 1930 márciusában így számolt be indulásáról: „A prágai sajtó a legnagyobb elismerés hangján írt Zoltán Irén kivételes sikeréről, szopránjának teltségéről, szépségéről és erejéről, mely a nehéz koloratúr-szerepben ragyogóan érvényesült.”
Vendégszerepelt Németországban, de itthon is énekelt, 1933-ban a brünni operaházhoz szerződött. Meghívást kapott Luxemburgba és Oroszországba is.
1934-ben visszatért a budapesti Városi Színház kötelékébe, de továbbra is vendégszerepelt külföldön. 1937-ben hosszabb észak-európai turnéra ment, melynek első állomása az észt főváros, Tallinn volt, ahol Verdi Traviátájában énekelt.
Ebben az időben volt még egy majdnem tragédiával végződő epizódja is Zoltán Irén életének. 1937-ben egy balatoni vihar összetörte a hajót, amelynek utasa volt és csak hosszas kínlódás után, a deszkaroncsokba kapaszkodva tudott kivergődni a partra.
Folytatódtak a külföldi fellépései, így például 1938-ban szerepelt Bázelben, Szófiában, Várnában, és mindeközben a Városi Színházban egyre-másra főszerepekben lépett színpadra egészen 1939 közepéig.
1939-végi kivándorlását követően a Tel-Aviv-i Operaház tagja lett. 1947 októberében hazalátogatott és a Zeneakadémián koncertezett, valamint részt vett az OMIKE mártír művészeire emlékező hangversenyen. Azt is megérhette, hogy 1948 januárjában felléphetett a budapesti Operaház színpadjára a „Bajazzók” előadásának résztvevőjeként.
Mielőtt 1949-ben visszatért Izraelbe, európai turnén vett részt, ahol többek között volt német és osztrák munkatáborokban is fellépett.
Énekelt továbbra is, majd 1954-ben énekiskolát nyitott, de időnként lehetősége nyílt színpadra, vagy legalábbis előadói pódiumra lépnie.
Izraelben, Gederában hunyt el 1977 áprilisában.
Képek:
1.) Magyarság Képes Melléklete 1927. december
2.) Magyar Rádió Újság 1928. 2.
3.) Tolnai Világlapja 1929. 2.
4.) Képes Hét Fórum 1932.
5.) Operaélet 2006.
