Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (144. rész) – László Tivadar

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

László Tivadar 1888. augusztus 24-én született Debrecenben.

Rákosi Szidi színésziskolájában végzett, majd Kaposvárra szerződött. A színházi kritikák jól, de visszafogottan dicsérve fogadták szerepléseit. Jó példa erre, ahogyan a Somogyi Hírlap írt róla 1911 áprilisában: „Igen tehetséges és szorgalmas színészt ismertünk meg László Tivadarban…”. Ezt követően Szeged, majd Pécs és Mohács színpadjai következtek, szintén epizódszerepekkel és kedvező hírlapi kritikákat aratva.

A háború első napjaiban bevonult, és hamarosan súlyos sebesüléssel kórházba került. Egy ideig olyan hírek érkeztek róla, hogy elvesztette az egyik lábát, de szerencsére ez a hír hamis volt. 1916-tól – felépülése után – újból Szegedre szerződött. 1921 májusában azután így búcsúztatta őt a Szeged című lap: „László Tivadar nemcsak a közönségnek, de nekünk, a sajtó kérges szívűnek mondott munkásainak is a szívünkhez nőtt. Hét évet töltött a szegedi színháznál és elmondhatjuk, hogy itt fejlődött előttünk. Egészséges eredeti humora, előnyös külseje, szorgalma és intelligenciájapredesztinált művésszé avatják Lászlót.”

1922-ben már Budapesten volt. Először a Tivoliban szerepelt egy alkalmi társulat tagjaként, majd a Teréz-körúti Szinpadon lépett fel. Ez utóbbi társulatának tagja volt többek között Medgyaszay Vilma, Nagy Endre, Salamon Béla, Kabos Gyula.

1925-ben a színházak válságának idején állástalan színészek hozták létre a Művész Színházat, ahol azok játszottak, akik nem tudtak állandó szerződéshez jutni. Közöttük volt László Tivadar is. Ezen kívül színpadra lépett – ha ritkán is – különböző pesti színházakban is. Így játszotta el Kopereczky szerepét a Noszty fiú-ból az Erzsébeti Színkörben, majd kis szerepeket kapott a Belvárosi Színházban. Ennek megfelelően a színházi előadások egyébként sűrűn olvasható sajtó-értékeléseiben legfeljebb annyit jegyeztek meg róla, hogy „László Tivadar is jó volt a kisebb szerepekben”.

Az ekkori ritka említések ellenpontjaként lássuk, mit írt 1932 januárjában – a Belvárosi Színházban futó két darabot elemezve, némileg humoros összeállításában – az Esti Kurír : „[László Tivadar-nak: H. L.] az a szerencse jutott, hogy mind a két darabban játszik. A Torockói menyasszony- ban fás embert ad, a Szépség vásárá -ban pedig – amint a színlap mondja – második riporter. A fiatal László Tivadar, amióta neve két darabban is szerepel egy színlapon, olyan büszke, hogy nem lehet vele bírni, főként mióta igazgatója, az elnök úr Heltai Jenő így bíztatja: - Ha jó leszel, a következő darabban már szenes embert, aztán első riportert játszhatsz.”

1932-ben a Magyar Színházhoz szerződött, és ott játszott 1939-ig. Nincs azoknak a listáján, akik nevét a sajtó összegyűjtötte, mint a Színészkamarába 1938 végén fel nem vett színészekét. De arról sincs adat, hogy felvették volna.

Az OMIKE Művészakcióban 1941-42-ben lépett fel Molnár Ferenc: Marsall című színművében és Bálint Lajos: Támár című színjátékában.

A háborút követően néhány kis 1947-es hír alapján tudható, hogy a Magyar Színház tagja volt. Együtt szerepelt Kiss Manyival, Ruttkay Évával.

1950-ben hunyt el.

Képek:

1.) Színházi Élet 1924. 11.
2.) Színházi Élet 1927. 4.
3.) Színházi Élet 1931. 14.
4.) Színházi Élet 1932. 9.