03.31. 18:53, kimenete: 04.01. 19:59 
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Reschofsky Sándor zongoraművész, zeneszerző (nevét sokféle módon írták le a lapok) 1887 februárjában született Temesváron.
1904 februárjában, mint a Pesti Hírlap írta: „Kacsóh Pongrác az ismert nevű zenetanár” hangversenyt rendezett gimnáziumi zenekedvelő hallgatókkal. Egyikőjük volt a 17 éves zongorista Reschofsky Sándor. Néhány év múlva, 1908 decemberében már, mint fiatal zeneszerző mutatkozott be „Fantasztikus Scherzó” című művével.
A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Szendy Árpádnál és Koessler Jánosnál tanult. Megfordult – újsághírek szerint – külföldi hangversenytermekben. 1912 decemberében játszotta el zongoraversenyét a Filharmóniai Társaság hangversenyén. Tallián Tibor így írt jóval később a versenymű sorsáról, a Zenetudományi Dolgozatok 1997-1998-as számában: „Tudomásom szerint ez volt egyben az utolsó alkalom is, mikor a kiváló zongorapedagógus ilyen éles reflektorfénybe került a magyar főváros hangversenypódiumán.”
(Később az OMIKE Művészakció kereteiben 1940 decemberében, illetve 1941 januárjában négyszer szólalt meg a zongoraverseny a Hollán utcai zeneteremben, illetve a Goldmark-teremben.)
1913-ban kiadott Zongoraiskoláját a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadó felkérésére Bartók Bélával közösen írta: ő a technikai tanulmányok és gyakorlatok rész szerzője volt, míg Bartók 48 kis előadási darabot komponált.
A háború kitörése után Angliában tartózkodott és ott internálták
Reschofsky a hazatérte utáni első hangversenyét így jelentette be a Világ 1921 novemberében: „Utoljára a háború előtti filharmonikus hangversenyek egyikén hallottuk Reschofsky Sándort, aki ötesztendei angol internáltság és németországi nagy sikerei után december 6-án lép ismét a budapesti közönség elé.”
1926-tól a Fodor Zeneiskolában zongoratanár. Ezidőtájt folyamatosan tudott zongoraesteket is adni. 1929-ben két zenegyűjteménye is megjelent Kezdők zongoramuzsikája és Zongorázó ifjúság címmel. Művei dalok, kamaraművek hárfára és vonósegyüttesre, valamint hárfára és fúvósegyüttesre. Ezeken kívül két operát is komponált.
1943-tól a Pesti Izraelita Hitközség által létrehozott Goldmark Károly zeneiskola tanára volt.
A háborút követően, 1945 novemberében állt újból hangversenypódiumra. További pályájának az egyik fontos állomása volt 1949 májusában az a szerzői est a Zeneakadémián, amelyben – mint a Világ írta – „a szerzőtársai és a növendékek vállvetve működtek közre”.
1946 és1958 között a Zeneművészeti Főiskolán volt zongoratanár.
1972 áprilisában hunyt el Budapesten.
1945. október 13-án interjút adott a Haladás című lapnak, amelyben részletesen szólt arról az együttműködéséről, amely Bartók Bélával kialakult. Zárásul álljon itt ebből egy részlet: „Még az első háború előtt történt, talán 1912-ben, hogy Bartók Béla munkatársul választott zongoraiskolájának megírásához, - mondja Reschofsky Sándor. Ez már akkor megtiszteltetésnek számított, hiszen a fiatal Bartókról sokan tudják, hogy tarsolyában hordja a marsallbotot. Én voltam egyetlen pedagógiai munkatársa. Pedagógiai elveink csodálatosan egyeztek. Fokról fokra felépíteni a növendék technikai tudását, szigorúan megőrizni a folytonosságot, az új fogalmat mindig a már ismertekből levezetni.”
Képek:
1.) Fotóportré. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Központi Könyvtára.
2.) Kép a fogolytáborból. Az Érdekes Újság, 1917. 2. (Jobboldalon, pipával)
3.) Fotóportré. Szász Miklós: Saison, 1931-1932.
4.) Csoportkép az 1956-os Bartók zongoraversenyen. Felső sor (balról): Jemnitz Sándor, Kondor Lipót, Péterfi István, Fraknói Károly; (hátul): Járdányi Pál, Tyihon Hrennyikov, Mihály András, Szelényi István; ülő sor: Reschofsky Sándor, Szabó Ferenc, Aram Hacsaturján, Ránki György, Harmat Artúr / Muzsika, 1989.
