Pótolhatatlan a megöltek és a meg nem születettek hiánya

Hetvenöt esztendővel az események után tudjuk, az emlékek halványulnak, de a fájdalom jelen van. A holokauszt története azonban nem misztikum, hanem egy máig felfoghatatlan valóság – mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek (Mazsihisz) elnöke a holokauszt mártírjainak nyíregyházi megemlékezésén. Összeállításunkban a vidéki mártír-megemlékezésekről adunk körképet. 

Baja

A Duna-parti városban a városi könyvtárban, az egykori zsinagógában és a kertjében lévő emlékfalnál emlékeztek a helyi gyűjtőtáborból a halálba útnak indított zsidóság tragédiájára. A holokauszt áldozatait 1944. május 28-án, pünkösd vasárnapján szállították vonatra. Mintegy 8000 főből 400-nál kevesebben élték túl a vészkorszakot. A Szent László ÁMK diákjainak műsorát követően Fináli Gábor, a fővárosi Hunyadi téri zsinagóga rabbija kiemelte: a vidéki megemlékezéseken két hónap alatt deportált több mint 400 ezer emberre emlékeznek, többségük német katonát Auschwitzban látott először.– Az, hogy egy szent pillanatban lett deportálva a helyi közösség, érthetetlen és felfoghatatlan. Soha nem lehetünk abban biztosak, hogy hogyan és milyen formában köszön vissza a borzalom, itt vagy máshol, rajtunk vagy másokon – fogalmazott a rabbi a múlt és jelen párhuzamait említve. Az emlékfalnál Kovács László evangélikus lelkész azt emelte ki, hogy a zsidóüldözés és a keresztényüldözés valójában nemcsak emberek ellen támad, hanem az Örökkévalót is el akarja törölni. (Forrás: Baon.hu)

Balassagyarmat

A Balassagyarmati Zsidó Hitközség a holokauszt hetvenötödik évfordulója alkalmából  a helyi műemlék zsidó temető mártíremlékművénél tartott megemlékezést tart június 16-án. Az eseményt Bauer József, a Balassagyarmati Zsidó Hitközség elnöke nyitotta meg, rajta kívül emlékbeszédet mondott Radvánszki Péter, a budapesti Páva utcai körzet rabbija. Ezt követően az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóteremben az Élet Menete Alapítvány Cinkos, aki néma című vándorkiállítása nyílt meg, ahol Gordon Gábor, az alapítvány elnöke és Pécsi Tibor történész köszöntötték a résztvevőket. Ebből az alkalomból mutatta be Hárs Gábor az Egy túlélő naplója című könyvét. (Forrás: Nool.hu)

Dunakeszi

1944. május 22-én a vitték el a csendőr-laktanyából az állomásra és onnan Vácra az összegyűjtött dunakeszi zsidókat. Közülük 81-én haltak meg az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban és csak néhányan jöttek vissza. Rájuk emlékeztek a Büszekeségpontnál. Alagon és Dunakeszin, 181 zsidó élt a II. világháború idején, akik közül 81-en pusztítottak el a holokauszt során miközben többen mentették őket, de volt olyan is, aki feljelentette izraelita befogadószüleit. Az évforduló alkalmából megemlékezést tartottak az Büszkeségpontnál ahol nemrég avatták fel a 81 áldozat nevét tartalmazó táblát is. Az ünnepséget a város kitüntetettje, Denke Emma és az önkormányzat képviselője, Radnóti Henrik szervezték. A megemlékezésen részt vett és beszédet mondott Szerdócz Ervin újpesti rabbi. (Forrás: Dunakeszi Post)

Eger

Emlékező gyásznapon hajtottak fejet az 1944-ben Egerből elhurcolt, kétezer zsidó polgár emléke előtt az egri zsidó temetőben. A zsidóktól 1944 márciusában bevonták a telefonokat: a 630 telefonállomásból 87, azaz 14 százaléknyi volt zsidó tulajdonban. A hitközség elnökét, Fischer Lajost és alelnökét, több kereskedőt és értelmiségit 1944. április 4-én a budapesti toloncházba internálták. Április 5-én jelent meg az egri rendőrkapitány felhívása a rádiókészülékek 48 órán belüli beszolgáltatási kötelezettségéről. Később 11 ítélet született sárga csillag nem viselése miatt, pénzbüntetéseket is kiszabtak – mondta Verő Tamás főrabbi. A gettóba való beköltöztetés 1944. május 15-én fejeződött be. A zsidó lakosokat három helyre költöztették, egy-egy lakásba négy-öt családot zsúfoltak. Június 7-én, egy nappal a kerecsendi gyűjtőtáborba való elhurcolás előtt motozást kellett a gettó lakóinak végigszenvedniük. A gazdag férfiakat megkínozták, a nőket és a szűz lányokat is szülésznőkkel motoztatták meg, testi és lelki sérüléseket okozva. Egy nappal később az elgyötört embereket gyalog a 16 kilométerre lévő kerecsendi téglagyárba terelték át, ahol az esőben fedél nélkül voltak, s ahol kemencelyukakba zsúfolva töltöttek el négy napot. A csendőrök a kerecsendi erdőben több embert agyonlőttek. Innen a tíz kilométerre lévő maklári vasútállomásra kellett gyalogmenetben menniük – részletezte Verő Tamás főrabbi, aki azt is kifejtette, hogy az áldozatokkal saját sírjukat ásatták meg, majd végeztek velük. A hozzátartozók mécseseket gyújtottak, majd Habis László polgármester fejezte ki együttérzését. Elmondta, hogy az antiszemitizmus minden formája elítélendő. (Forrás: Heol.hu)

Gyöngyös

A gyöngyösi gettó 75 évvel ezelőtti, 1944-es kiürítésének napjára emlékeztek vasárnap a város határában lévő zsidó temetőben. A városból és környékéről közel 2000 embert hurcoltak el, s a haláltáborokból csupán néhányan térhettek haza. „Én, a 93 éves holokauszt-túlélő, 75 évvel ezelőtt, 18 évesen megjártam két koncentrációs tábort, Mauthasent és Günskirtchent, és végigéltem mindkét tábor embertelenségét. Most itt állok veletek együtt a temetőben, mélységes fájdalommal, könnyes szemmel és torokszorítóan emlékezem mindenkire, de különösen azokra, akiket szerettünk, de soha nem tértek vissza” – kezdte emlékező szavait Vértes György. Radnóti Zoltán főrabbi imával és a jelennek szóló gondolatokkal erősítette meg Vértes György bölcs intelmeit. A zsidó hit bátor megélésére, az emberiesség mindennapokra lebontott természetességét és egyértelműségét, az ezek mellett való kiállást hangsúlyozta. Kérte a mártír megemlékezést szervező Weisz Péter hitközségi elnököt, tegyenek meg mindent, hogy a holokauszt gyöngyösi áldozatainak nevét megőrző emlékfal mielőbb elkészüljön. (Forrás: Kekesonline.hu)

Nyíregyháza

A Váci Mihály Kulturális Központ, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség, az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör és a megyeszékhely önkormányzata. Utóbbi képviseletében Kovács Ferenc polgármester is feltette a sokszor hangoztatott kérdést: hogyan juthatott el odáig a világ, hogy egy népcsoportot megpróbáljanak kiirtani, likvidálni?  A történelem ezen tragikus szelete sajnos velünk él. Soha többé nem szabad teret engedni az olyan eszméknek, melyek célja a népirtás. Hogy ez miként történhetett meg, a mai napig nem tudjuk pontosan, de egy biztos: még egyszer nem szabad, hogy előfordulhasson – mondta Kovács Ferenc. Heisler András, a Mazsihisz elnöke beszédében azt mondta: a deportálásokkal a zsidók és nem zsidók együttélésének egy korszaka véglegesen befejeződött. A haláltáborokból csak a maradékok maradéka jött vissza és a zsidó közösség sem itt a városban, sem máshol az országban nem tud visszatérni korábbi önmagához. A megöltek, a meg nem születettek hiánya soha nem lesz pótolható. Hetvenöt esztendővel az események után tudjuk, az emlékek halványulnak, de a fájdalom jelen van. A holokauszt története azonban nem misztikum, hanem egy máig felfoghatatlan valóság. Még itt vannak közöttünk, sajnos egyre kevesebb számban a tanúk. Itt vannak a megmaradottak, akiket először megaláztak, majd szegregáltak, majd kiraboltak, majd deportáltak, akiknek szüleit, nagyszüleit, testvéreit vagy gyermekeit a megsemmisítő táborokban elgázosítottak. Néhány SS katonatiszt és a magyar hatóságok különös harmóniája tette lehetővé, hogy a gettósítástól kezdődően néhány hét alatt a nyíregyházi zsidóságot meg lehetett semmisíteni – fogalmazott az elnök. (Forrás: Szon.hu)

Salgótarján

A holokauszt salgótarjáni áldozataira kedden a megyeszékhelyen, a főtéri postahivatal falán elhelyezett emléktáblánál emlékeztek. Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere beszédében felelevenítette a 75 évvel ezelőtt történt főbb eseményeket. Az eseménysorozat végül az emberiség egyik legnagyobb tragédiájához vezetett. Salgótarjánból június 12-én indították útnak az első szerelvényt. A városból összesen 2310 embert szállítottak Auschwitzba. Többségük soha nem tért vissza – mondta Fekete Zsolt. Hozzátette: ezen a napon Salgótarján, Magyarország és a világtörténelem egyik legsúlyosabb, emberiségellenes bűncselekményére emlékezünk. Azokra az ártatlan emberekre, akiket nem egyszerűen megöltek, hanem megfosztották az emberi mivoltuktól, a szabadságuktól, megalázták, elhurcolták, majd kivégezték őket, csak azért, mert zsidók voltak, csak azért, mert egy velejéig romlott eszme ellenségképet, politikai eszközt keresett, hogy hatalmat szerezzen és hatalomban meg is maradjon. A polgármester beszédében azt is kiemelte, hogy bár egyre távolabbi ez a szörnyű emlék, azt azonban nem lehet engedni, hogy elhalványuljon. (Forrás: Nool.hu)

Sátoraljaújhely

A megemlékezést Varga Elek Smil nyitotta meg, aki több mint 30 éve lelkiismetetesen gondoskodik a helyi zsidó temetőkről, mikvéről és ápolja a zsidó múltat és építi a jövőt. A kántori feladatokat Rosenfeld Dániel látta el, akinek megtiszteltetés, ha eljuthat ide, mivel anyai nagymamája idevalósi volt, innen deportálták a haláltáborokba szüleivel együtt. A két ima között Freund Jenő visszaemlékezése hangzott el, aki szintén erős szálakkal kötődik ide. Végül az emlékműnél a résztvevők elmondták a Káddistm s közösen átmentek a régi zsidó temetőbe.

Székesfehérvár

A Mártírok Emléknapján a Fejér megyei zsidóság deportálásának 75. évfordulóján tartottak megemlékezést a fehérvári zsidó temető mellett található Mártírok Emlékcsarnokában. Az elhurcolt több ezer fehérvári zsidó ember közül mindössze 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból. Darvas István rabbi és Zucker Immánuel kántor mondott megemlékezést, a Mazsihisz nevében pedig Kőszegi Zoltán emlékezett és emlékeztetett, Szénási Jonathan református lelkipásztor imádkozott, majd az emlékezők a holokauszt áldozatainak emlékművénél rótták le kegyeletüket. A megemlékezésen Székesfehérvár önkormányzatát Horváth Miklósné képviselte és ott volt Balsay István korábbi polgármester. Darvas István főrabbi és Zucker Immánuel kántor tartotta az emlék-istentiszteletet, ahol a főrabbi Mózesnek a nővére gyógyulásáért elmondott imáját idézte. Kérte, legyenek ezek az emlékezés pillanatai, hiszen minden ima és minden zsinagógában töltött óra igazolja az ősök tetteinek fontosságát, és tanúságtétel az elhurcoltak emlékének megőrzése, a túlélés, a hit ereje mellett. „Ez a veszteség ez közös veszteség. Nemcsak minket ért, hanem az egész várost, egész Székesfehérvárt is. És talán, de ez csak az én reményem, remélem, nem hiú reményem, hogy ennek az lehet valamikor a távoli jövőben az egyik velejárója, vagy eredménye, hogy ilyen nemcsak zsidókkal, hanem senki mással nem történhet meg többé” – fogalmazott. (Forrás: Szekesfehervar.hu)

Zalaegerszeg

Több millió európai, köztük 600 ezer magyar zsidó deportálásának és meggyilkolásának 75. évfordulóján a városi önkormányzat és a zsidó hitközség közös szervezésében tartottak gyászmegemlékezést vasárnap a volt zsinagógában. A főhajtást délelőtt koszorúzás előzte meg a város zsidó emlékhelyein és a vasútállomáson, a holokauszt roma áldozataira emlékeztető táblánál. A zsinagógában először a hat gyertyát gyújtották meg az emlékezők: dr. Kunos Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezetője, Gecse Péter, Zalaegerszeg alpolgármestere, Székely János, a szombathelyi római katolikus egyházmegye megyés püspöke, Molnár Bella túlélő, Mayer Gábor és Siklósi Vilmos mint túlélők gyermekei. A zalaegerszegi zsidó hitközség elnöke, Siklósi Vilmos elmondta, ahogy az édesanyja által sütött barhesz, úgy az ő emlékező gondolatai is hármas fonatúak: a magyar és zsidó identitás, a holokauszt traumája és a tényeken alapuló valóságismeret szövi mondandóját. A miértekre felnőttként már választ kapott, tudja, hogy szeretteit a gyűlölet ölte meg, s arra intett, képzeljük magunk elé a zsinagógát akkor, amikor még férfiak imádkoztak benne békésen, a karzaton ünneplőbe öltözött hölgyek ültek és gyerekek szaladgáltak a padsorok között. Ezek után lett Auschwitz a világ legnagyobb temetője. A holokausztról való emlékezés a város közös teendői közé tartozik, a felelősség nem zárható gettóba, s akkor is fenn kell tartani, ha majd egyetlen zsidó ember sem lesz a városban. (Forrás: Zaol.hu)