Ma volna 80 éves Schwajda György író, drámaíró, színházigazgató

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. március 24-én született Schwajda György, a magyar színházművészet kiemelkedő alakja, a szolnoki Szigligeti Színház, a Nemzeti Színház, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója. Az ő nevéhez fűződik a 2002-ben átadott új Nemzeti Színház felépítésének koordinálása. Született színházi ember volt, a színház volt az igazi lételeme, az élete, a mindene. 

Schwajda György Budapesten – közelebbről Kispesten – született, ám gyermekkorát Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Jászkiséren és Tiszaföldváron, majd Debrecenben töltötte. Jász-Nagykun-Szolnok megye később igen nagy szerepet játszott az életében, hiszen háromszor is elvállalta a szolnoki Szigligeti Színház vezetését.

Mivel édesapját korán elveszítette, sajnos idő előtt meg kellett ismernie az élet „érdes felét", hiszen míg kortársai gondtalan egyetemi éveiket töltötték, ő segédmunkásként volt kénytelen eltartani magát. De ez később csak a hasznára vált íróként és drámaíróként, hiszen ha valaki, akkor ő mélyen ismerte a magyar társadalom alsó rétegét. A színház azonban már ekkor, huszas évei elején is úgy vonzotta, mint a mágnes, s ez a „mágnes" nem is engedte el soha... 

Nevét akkor ismerte meg a színházi világ, amikor a Bohóc című darabjával megnyerte egy országos drámapályázat fődíját, a pályaművet a veszprémi színház vitte színpadra 1967-ben. Miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát (ahol a szakma olyan kiválóságaitól tanult, mint Fábry Zoltán, Nádasdy Kálmán, Major Tamás) 1973 elején került Szolnokra dramaturgnak Székely Gábor invitálására. Öt évvel később őt nevezték ki igazgatónak, de mivel politikai okok miatt nem engedélyezték A velencei kalmár bemutatását, Schwajda György az egész színházi szakmának leckét adott karakánságból: válaszul a hatalom önkényeskedésére, három hónap után lemondott igazgatói posztjáról, és otthagyta Szolnokot.

1978-tól 1985-ig többek között Budapesten, Szegeden és Miskolcon dolgozott dramaturgként, majd 1985-ben újra a szolnoki színház igazgatója lett 1992-ig. A Szigligeti Színház máig emlékezetes, nagy korszaka volt ez, amikor a Schwajda által vezetett intézményben olyan nagyságok álltak színpadra, mint Törőcsik Mari és Garas Dezső. Schwajda György ekkor adaptálta színpadra Marqueztől a Száz év magány című regényt, amivel hatalmas nemzetközi sikert aratott, a darabot még Bogotában is ováció fogadta...

1993-1994 között a budapesti Művész Színház művészeti vezetője volt, majd 1995-től újra (immár harmadszor) a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett. Mivel 1998-ban kinevezték a leendő új Nemzeti Színház miniszteri biztosává, majd kormánybiztosává, 2000-ben lemondott a szolnoki színház vezetéséről. 

Ő irányította a jelenlegi Nemzeti Színház kialakítását, felépítését, majd a színház 2002. március 15-i átadása után ő lett a Nemzeti első igazgatója, ám 2002 májusában lejárt a kormánybiztosi megbízatása, és ezután nem őt nevezték ki direktornak. Megviselték az események, ezért 2002 után visszavonultan élt, majd 2008-ban Kaposváron tért vissza újra a színházi világba: a Csiky Gergely Színház igazgatója volt a 2010-ben bekövetkezett haláláig.

A visszaemlékezések szerint az igazi öntörvényű művészek sorába tartozott, aki nem volt hajlandó nemtelen alkuk megkötésére, hiszen munkájában első és legelsősorban a színházat, a hivatását, a művészetet képviselte. Fakadjon áldás emlékéből!