Ma van Oskar Schindler, a Világ egyik Igazának születésnapja

Oskar Schindler gyáriparos (1908-1974) a náci párt tagjaként sok zsidót foglalkoztatott zománcáru- és lőszergyáraiban, így mentve meg az ártatlanul halálra szánt embereket a lágerek poklától. 1962-ben az izraeli Jad Vashem holokauszt-emlékmúzeum a „Világ Igaza” elismerést adományozta neki. Figuráját Steven Spielberg a Schindler listája című filmben örökítette meg 1993-as, Oscar-díjas filmjében.

Oskar Schindler 1908. április 28-án német katolikus családban született a morvaországi Svitavyban (Zwittau), amely akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia egyik tartománya volt. 1936-tól a Német Katonai Hírszerzésnél dolgozott, majd 1939 februárjában belépett a náci pártba. Az opportunista üzletemberről, aki ráadásul szeretett nagy lábon élni, aligha hihette volna bárki, hogy emberéleteket fog megmenteni a háború alatt.

Lengyelország német megszállását követően Schindler Krakkóba költözött, és a nácik a gazdasági szférát érintő „árjásítási” programját kihasználva megvásárolt egy korábban zsidó tulajdonban álló zománcárut gyártó üzemet, és Emalia néven megalapította a gyárát. Bár két másik gyára is volt, csak az Emaliában alkalmazott zsidó kényszermunkásokat a közeli krakkói gettóból. 1943. márciusban, a gettó felszámolásakor megengedte a zsidó munkásainak, hogy éjszakára a gyár viszonylagos biztonságában maradjanak. Működésének csúcspontján, 1944-ben az Emalia 1700 munkást foglalkoztatott; közülük legalább 1000-en zsidó kényszermunkások voltak, akiket végül a plaszowi koncentrációs táborba internáltak.

Az Emaliában foglalkoztatott rabok ugyanúgy ki voltak téve a plaszowi tábor brutalitásnak, mint a többiek, azonban Schindler kenőpénzzel és személyes diplomáciával újra meg újra közbenjárt az érdekükben. Hogy alátámaszthassa állítását, miszerint a dolgozók fontosak a német háborús célok szempontjából, hadianyaggyártó részleggel bővítette az Emaliát. 

A saját alkalmazottaiként bejelentett mintegy 1000 zsidó kényszermunkáson kívül a közeli gyárakban dolgozó további 450 zsidónak is megengedte, hogy az Emaliában lakjon. E védelem és egyes üzleti manőverei miatt a német hatóságok korrupcióval gyanúsították és azzal, hogy jogosulatlan segítséget nyújtott a zsidóknak. Az SS és a rendőrség tisztjei háromszor is őrizetbe vették, vádat emelni azonban nem tudtak ellene.

1944 októberében Schindler engedélyt kapott rá, hogy áthelyezze a gyárát a morvaországi Brünnlitzbe (Brnenec). Egyik asszisztense több névsort is összeállított arról a mintegy 1200 zsidó fogolyról, akiknek a munkájára az új gyárban szükség volt – ezek a jegyzékek kollektíven „Schindler listája” vonultak be a köztudatba. Bár a brünnlitzi üzemet hadianyaggyárként tartották nyilván, mindössze egy vagonnyi éles lőszert gyártott közel nyolc hónapos működése során. A létjogosultságát Schindler fiktív termelési adatok feltüntetésével igazolta a német hatóságok előtt.

Schindler és felesége 1949-ben Argentínába emigrált. 1962-ben az izraeli Jad Vashem holokauszt-emlékmúzeum a „Világ Igaza” elismerést adományozta neki a háború során tett életmentő erőfeszítéseiért, mégis pénz és ismertség nélkül halt meg Németországban 1974 októberében. Története akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor Steven Spielberg 1993-ban elkészítette Schindler listája című nagy sikerű filmjét. Oskar Schindler tevékenysége összességében mintegy 800 zsidó férfi és 300-400 zsidó nő túlélését segítette elő a holokauszt idején. Schindler felesége, Emilie 2001-ben hunyt el. 

(Forrás: USA Holokauszt Emlékmúzeum)