Ma négy éve, hogy meghalt Kertész Imre

„Ma nem mentem iskolába.” Ezzel az egykedvűen odavetett, első olvasásra nem túl izgalmas, ám a maga nemében tűpontos (hiszen a lényegét illetően azonnali tagadást jelző) mondattal kezdődik a világirodalom egyik leghíresebb holokausztregénye, a Sorstalanság. Szerzője, Kertész Imre, az eleddig egyetlen Nobel-díjas magyar író ma négy évvel ezelőtt, 2016. március 31-én halt meg 87 évesen.

Ilyen író és ilyen irodalmi életmű csak a regényekben létezik, hiszen minden elemében annyira mesés, annyira hihetetlen, s mégis annyira magától értetődő, hogy ha nem tudnánk, hogy igaz, hát feltétlenül fikciónak kellene tekintenünk. 

Ebben a mesebeli regényben van egy szegény, hányatott sorsú zsidó fiú, aki megjárja Auschwitzot, majd évekre magába temeti az élményt, hogy később mégis megírja a világirodalom talán legpontosabb holokausztregényét, amit a maga idejében – Spiró Györgyön kívül – a kutya sem vett észre. 

A szegény, hányatott sorsú zsidó fiú szinte az egész életét ismeretlenségben, irodalmi szélárnyékban éli, a pesti irodalmárokon kívül a közvélemény nem is tud a létezéséről, egészen addig, míg az idehaza teljesen ismeretlen Sorstalanság című regényéért meg nem kapja a világ legrangosabb irodalmi elismerését. 

A sors(talanság) fura fintora, hogy miképppen a vészkorszak előtt külön törvényeket alkottak a zsidónak minősített állampolgárok  (így Kertész Imre) miatt is, öregkorára megéri, hogy még egyszer törvényt írnak miatta: annak érdekében, hogy ne kelljen adóznia a Nobel-díjjal járó tengernyi pénz után, jogszabályba kellett foglalni a Kertész Imre javára tett kivételt. 

Furcsa mese. Milyen kár, hogy minden eleme igaz.

Sokan próbálták megfejteni, hogy mit jelent a bűvös, magával ragadó, különös cím: Sorstalanság. Alighanem Kertész Imrére kellene hallgatnunk, aki egyszer egy interjúban azt találta mondani: a sorstalanság lényegében zsidótlanságnak is olvasható. Vagyis a sorstalanság a világ zsidótlanítása révén következik be. Nehezen veszi az ember tudomásul, hogy ezt az olvasatot nem más támasztja alá, mint a világtörténelem páratlan eseménye, a holokauszt. 

Halálának évfordulóján emlékezzünk ma arra az egykori zsidó kisfiúra, aki azon a bizonyos napon, amikor a történetét elindítja, nem ment iskolába. „Nem, nem, nem.” Kertész Imre életművének tán legfontosabb szava ez. 

(Fotó: 24.hu)