Ki volt az első, Auschwitzban megölt magyar gyermek?

Hetvennégy éve, 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz. A legnagyobb náci táborkomplexum minden harmadik áldozatát magyar állampolgárként ölték meg. De ki volt Auschwitz első magyar gyermekáldozata? Hogy hívták, hány éves volt, hol született és honnan hurcolták el? Egyáltalán: ennyi idő elteltével lehetséges mindezt kideríteni?

A Saul Gyermekei Emlékprogram ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat.

Magyarországról az első zsidók a német megszállás után másfél hónappal, 1944. április 29-én és 30-án indultak Auschwitz-Birkenauba. A szerelvények 3800, a német rendőrség által letartóztatottat szállítottak budapesti börtönökből és vidéki internálótáborokból. Érkezés után az SS-orvosok 71 százalékukat a gázkamrába küldték. Két héttel később, május közepén megindultak a tömeges deportálások. Ekkor már egész családokat, közösségeket vittek el. A vonatok május 16-ától érkeztek a táborba. Ezek a szerelvények már gyermekek ezreit vitték a halálba Nyíregyházáról, Munkácsról, Kassáról, Beregszászról, Máramarosszigetről. Közülük került volna ki Auschwitz első magyar gyermekáldozata? A válasz egyértelműen nem.

Az első magyarokat ugyanis nem 1944-ben, és nem az ország német megszállása után deportálták Auschwitzba. A két világháború között zsidók ezrei hagyták el hazájukat. A továbbtanulni vágyók a numerus clausus miatt mentek külföldi egyetemekre. Voltak, akik más országban vállaltak munkát, oda nősültek vagy mentek férjhez, a harmincas évek végétől pedig sokan az újabb zsidótörvények elől menekültek. Bár Németországba, Ausztriába, a Benelux-államokba, vagy éppen Franciaországba költöztek, a legtöbben továbbra is magyar állampolgárok maradtak. Nyugat-Európa 1940-es német lerohanásával azonban éppen ők kerültek közvetlen életveszélybe. A nácik 1942-ben kezdték el a megszállt nyugaton élő zsidók (helyiek, bevándorlók, hontalanok egyaránt) tömeges deportálását. A vonatok a hivatalos verzió szerint dolgozni vitték őket „keletre” – valójában Sobibor, Majdanek (Lublin), Treblinka mellett a legtöbben Auschwitz-Birkenauba kerültek. Auschwitz első magyar gyermekáldozatát tehát közöttük kellett keresnünk.

Az elmúlt időszakban munkatársaink több ország számos börtönéből, fegyházából, internálótáborából, kisebb-nagyobb lágeréből Auschwitzba deportált transzportok egész sorát vizsgálták át. A dokumentáció helyenként erősen hiányos. Ezért nevek tízezreinek, személyes adatok (pl. születési hely, életkor stb.) százezreinek az összevetésére, ellenőrzésére volt szükség. Egyes listákon találtunk ugyan magyar neveket, de hiányzott az életkoruk. Máskor megvolt a név és az életkor, de hiányzott az állampolgárság/nemzetiség, vagy éppen a születési hely. Az apró mozaikok összeillesztése végül eredményre vezetett. Úgy véljük, hogy az első, Auschwitzban meggyilkolt magyar gyermek a 17 éves Adler Éva volt.

Éva 1925. február 5-én született Budapesten Adler Miklós (született: 1900. október 03-án a Veszprém megyei Külsővaton) és öt évvel fiatalabb felesége, Gizella (1905. június 17. Budapest, lánykori nevén Unger Gizella) gyermekeként. A következő néhány évet Éva még biztosan a szülővárosában töltötte: öccse, Iván ugyanis 1928. december 26-án szintén Budapesten jött a világra. A család később Franciaországba költözött és Bordeaux-ban, a rue Porte Dijeaux 103. szám alatt telepedett le. 1941-ben a városban a kollaboráns francia hatóságok több mint 5 ezer zsidót regisztráltak. Közülük alig 1200 ember tartozott az eredeti zsidó közösséghez, a többiek a megszállt francia zónából és más országokból érkező menekültek voltak.

Adlerékat 1942 július közepén a francia rendőrség hírhedt nyári razziája során tartóztatták le. A 13152 zsidó személy elfogását eredményező akció kódneve Tavaszi Szél (Vent printanier) volt. Adlerék a Drancyban felállított internálótáborba kerültek. Innen 1942. július 19-én deportálták őket a 7-es számú transzporttal. Az előző napon készült transzportlistán a nők között szerepel Éva és édesanyja, (Adler Gisele). Nevük mellé valaki ismeretlen okból egy nagy X-et rajzolt ceruzával. A férfiak névsorában pedig megtaláltuk az apát Miklóst (Adler Mickus néven). A kisebbik gyermek, Iván valamiért nem tartott velük. A 7. transzport 999 fővel két nappal később, július 21-én érkezett meg Auschwitzba. A szelekció során az SS-orvosok 375 embert azonnal a gázkamrába küldtek. Nem tudjuk biztosan, hogy Éva vagy szülei közöttük voltak-e. Mégis ez tűnik a legvalószínűbbnek: a háborút nem élték túl, nevük sem a precízen vezetett auschwitzi halottas könyvekben (Sterbe Bücher), sem pedig a más lágerekbe küldött foglyok listáin nem szerepel.

Nem tudjuk, hogy Éva öccse, az akkor 13 éves Iván miért nem tartott velük. Annyi azonban bizonyos, hogy őt is megölték: nevét ugyanis megtaláltuk a két hónappal később, 1942. szeptember 14-én Drancyból Auschwitzba indított 32. számú transzport névlistáján.

A kutatás eredménye persze nem végleges. Adataink hiányosak és tudjuk, hogy bármikor újabb, 1942-ben Auschwitzba hurcolt magyar állampolgárokra bukkanhatunk (például Szlovákiából elhurcoltak között). Mégis, ma az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az első, Auschwitzban megölt magyar kiskorú áldozat az 1942. július 21-én, 17 éves korában elgázosított Adler Éva lehetett.

Emlékéből fakadjon áldás.

Az írás forrása a Saul Gyermekei Emlékprogram Facebook oldal

Címlapképünk illusztráció