„Erősebb volt vékony, kistermetű nőként a rasszimusnál, a patriarchátusnál, ment előre, mert üldözte az igazságot, ment, látott és győzött." Megemlékezésünk annak alkalmából, hogy Washingtonban ma tartják a 87 évesen meghalt Ruth Bader Ginsburg gyászszertartását.
Az új év előestéjén a világ egyik legerősebb, legfontosabb embere, egy alacsony, vékony, évtizedek óta halálos
betegségekkel küzdő, 87 éves nő útra kelt az Eljövendő Világba. Annyiszor győzte már le a rákot és minden más akadályt pályája
során, hogy okkal lehetett halhatatlannak hinni. Úgy is van.
Brooklyn, alsó középosztály, viszonylag szűkös lehetőségek egy zsidó lány számára az ’50-es évek
Amerikájában. Ruth Bader Ginsburg korán vesztette el az édesanyját, és gyászából merített erőt végigküzdött életéhez.
Amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjává vált, elmondta, olyan értelmes életet igyekszik élni, amilyet az édesanyja
élhetett volna egy, a sajátjánál szerencsésebb korban. Mindvégig ehhez tartotta magát, és most zsidó és nem zsidó édesanyák, lány-
és fiúgyermekek gyászolják őt Amerikában és a Földön.
Az az ember lett élete szerelme, a férje, akiről azt nyilatkozta, hogy „Ő volt az első fiú, aki észrevette, hogy agyam is van”.
Önként, boldogan alakították át a családon belüli nemi szerepeket, Ruth Bader Ginsburg rosszul főzött, a férje fantasztikusan, megosztották úgy, hogy
mindenkinek jó legyen. A feminista Ruth Bader Ginsburg rengeteg férfi jogait védte magától értetődően, épp azért volt feminista, mert azt szerette volna, hogy
„mindenkinek jó legyen”.
Tanult a Harvardon, gyereket szült, és segítette a férjét felépülni a rákból, tanulni tovább. Egyszerre volt törékeny és bátor, végletekig elszánt, radikális és konszenzuskereső. Így vált a Legfelső
Bíróság 27 éven át szolgáló, első zsidó női tagjaként szupersztárrá, szerepmodellé, reménnyé vallási, etnikai,
életmód-kisebbségek 3-4 felnövekvő generációjának, mai húsz és mai hatvanéveseknek egyaránt. „Ő képviselte azt az országot,
amelyben élni szeretnénk, amelyben hittünk”, búcsúzik tőle a Forward nevű amerikai zsidó magazin szerzője.
Erősebb volt vékony, kistermetű nőként a rasszimusnál, a patriarchátusnál, ment előre, mert üldözte az igazságot,
ment, látott és győzött.
És erősebb volt Amerika most éppen mindennél erősebbnek tűnő megosztottságánál is anélkül, hogy a meggyőződéseiből
engedett volna. Az operarajongás alapozta meg mély barátságukat Antonin Scalia legfelőbb bíróval, a mélyen konzervatív kollégával, akivel semmiben
nem értettek egyet és mélységesen szerették egymást. Opera is született kettősükről, amely Amerika erejét volt hivatva hirdetni. Ahogy ő, Ruth Bader
Ginsburg fogalmazott: „különbözik a jogértelmezésünk, de egyek vagyunk az alkotmány és az intézményünk, a Legfelsőbb Bíróság iránti
áhitatos tiszteletben”.
A bátor, ha kell, magányos különvélemény méltósága és az őszinte meggyőződések különbségén
átívelő személyes szeretet ereje – ezek eleven példázata volt Ruth Bader Ginsburg példás, nagyszabású élete.
Reményt adó példakép volt és maradt a nyolcvanon messze túl zsidó nők tízezreinek, jól írta róla búcsúztatója
a Forwardban, hogy ő nincs, de az út, amelyet bejárt, az ösvény, amelyet kitaposott, mindannyiunk számára járható: ha ő meg tudta csinálni, mindannyian
megtehetjük. Aki tőle tanult, ideje, hogy visszaadja, amit kapott: ahogy ő jogászként és mindinkább ikonként védelmezte mások jogait, mi is kezdjünk el,
ha ő már nincsen, másokat védelmezni. Hiszen elsősorban inspiráció volt és így minden bizonnyal halhatatlan.
Hosszú évtizedek óta élte túl különböző rákbetegségeit, tényleg úgy tűnt, hogy nem állíthatja
meg semmi soha, hogy egyes-egyedül ő örökre itt marad és írja csillogóan okos és kérlelhetetlenül elvhű, bátor és méltányos különvéleményeit.
Mint Amerika Kapitány női, még sokkal menőbb változata. Mint egy hadvezér, tábornok, szuperhős. Justice Ginsburg.
A cádikok mennek el Ros Hásánákor és valóban ritka, hogy valaki ennyire okos és szerény, ennyire gyengéd és
hajthatatlan, ennyire kicsi és ennyire beláthatatlanul óriási ember legyen egyszerre.
Cádik volt, aki – ahogy a Tóra mondja – az igazságot, egyedül az igazságot üldözte és – ahogy a Forward nekrológjában
áll – idén, bár szombatra esett az ünnep, nem maradt el a figyelmeztető sófárfújás mégsem. Ébresztő, ő elment és nekünk kell a helyére
lépni, mindőnknek, hogy elérjük aprócska óriásságát, a gyengébbek, a magukat megvédeni nem tudók védelmében.
Legyen áldás, erő és vigasz emléke. Menj békével, Ruth Bader Ginsburg, aki nélkül más lenne, még rosszabb
lenne a világ. Menj békével és maradj velünk.
Ruth Bader Ginsburg koporsójánál szerdán és csütörtökön róhatták le hívei kegyeletüket, búcsúztatása
körülményei példátlanok az Amerikai Egyesült Államok történetében, ebben is úttörő volt nőként.
(A washingtoni Arlington Nemzeti Sírkertben ma tartják Ruth Bader Ginsburg búcsúztatását. Temetése a Jom Kipur miatt szeptember 29-én, jövő hét kedden lesz.)