A színpadtól a mozivászonig – 150 éve született Janovics Jenő, a magyar filmgyártás egyik úttörője

Szegény zsidó család ötödik gyermekeként született Ungváron 1872. december 8-án. Születése után nem sokkal családja Budapestre költözött, iskoláit is ott végezte. Tehetsége, tudásszomja már korán megmutatkozott, a főreáliskolát kitűnő eredménnyel végezte el, a szavalóversenyeken rendszerint első díjat nyert. Szabadidejében kisebb diákokat korrepetált, hogy enyhítse szülei anyagi gondjait. Paulay Ede színházigazgató engedélyével a Nemzeti Színház előadásait rendszeresen, szabadjeggyel látogatta. 

"Az első világháború előtt és alatt a magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként. Filmstúdiójának bevételeiből a színházat támogatta egészen vagyonának elapadásáig. A trianoni békeszerződés után az állami és városi támogatás nélkül maradt magyar színjátszás új intézményeinek kiépítésére összpontosított. Műsorpolitikája miatt sokat támadták: a magyar nacionalisták a román darabok műsorra tűzése miatt léptek fel ellene, a román nacionalisták a magyar kultúra szervezésében játszott szerepét kifogásolták, a konzervatív polgárok a munkásoknak rendezett darabokat vetették a szemére. Zsidó származása miatt az 1930-as évek második felétől mellőzték; ekkor írta meg színháztörténeti visszaemlékezéseit. 1945-ben ismét átvehette a kolozsvári magyar színház igazgatását; az évadnyitás előkészületei közben november 16-án halt meg."

„Janovics Jenő nemcsak az erdélyi, hanem a magyar kultúrának is egyik legkiemelkedőbb egyénisége, de sajnos viszonylag ismeretlen figurája a magyar közgondolkodásnak. Az Erdélyben élő és dolgozó alkotóknak köszönhetően emelkedik be szépen, lassan a magyar köztudatba.” (Kollarik Tamás)

Az érettségi után szülei kívánságára a Színészeti Akadémia mellett a Műegyetemre is beiratkozott, tanárai tanácsát követve azonban az első év után abbahagyta mérnöki tanulmányait, s minden figyelmét a színjátszásnak szentelte. Szintén tanárai javaslatára az első év elvégzése után rögtön a harmadévre iratkozott.

Miután 1894-ben diplomát szerzett, a miskolci társulat szerződtette. A következő évadban Makó Lajos hívására a szegedi társulathoz szegődött, majd Megyeri Dezső igazgató kolozsvári társulatához. Közben a színészi munka mellett a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia és filozófia szakon. Kiemelkedő képességeinek köszönhetően egy év után rendezővé nevezték ki. 1900-ban elnyerte a bölcsészdoktori címet, értekezését Csiky Gergely életéről és munkásságáról írta. 1901 és 1905 között a szegedi színházat vezette, majd – Tisza István kinevezését elfogadva – 1905 áprilisától a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház igazgatója lett, 1930-ig. Kinevezésekor már javában épült a Nemzeti Színház új hajléka, amelyet 1906 szeptemberében avattak fel, így a társulat elhagyta a híressé vált (1821-ben épült) Farkas utcai épületet. A búcsú és a folyamatosság szimbolikus gesztusaként Janovics a régi színpadból kivágatott egy deszkát, melyet beépíttetett a Hunyadi téri „palota” színpadába. Mindezt abból fakadó meggyőződéséből, hogy a palota csak akkor lesz a Nemzeti Színház méltó hajléka, ha sikerül oda átvinni és meghonosítani a társulat több mint egy évszázados hagyományait, szellemiségét.

Közben egy másik színház is épült Kolozsváron, a Sétatéren: az 1874-ben Korbuly Bogdán költségén fából épített Nyári Színkör helyén Janovics kőszínházat emeltetett. Az 1909–1910 között emelt építmény nagyjából saját pénzén készült, s benne ő, a kortársak és a sajtó nem kis elégedetlenségére mozgóképszínházat (azaz mozit) hozott létre, mellette pedig filmstúdiót – nyilván az akkori lehetőségeknek megfelelő technikával. Producerként 1913–1920 között hatvanöt filmet forgatott, ebből harmincegynek ő írta a forgatókönyvét, és hármat ő rendezett.

Elismert színházigazgatóként, rendezőként az elsők között látta meg a filmben rejlő művészi lehetőségeket.

Játékfilmjeinek témáját a magyar drámairodalom és költészet inspirálta. Az ő irányítása alatt kezdte pályáját Korda Sándor, aki az angol filmipar megteremtőjeként, Sir Alexander Korda néven vált ismertté, valamint Kertész Mihály (Michael Curtiz), az Oscar-díjas Casablanca című film rendezője. Filmjeiben a kor számos neves színésze játszott (felesége, Poór Lili, valamint Blaha Lujza, Jászai Mari, Szentgyörgyi István). Első filmje – a Pathé-filmgyárral közösen készített Sárga csikó – világsikert aratott.

Az impériumváltást követően a Hunyadi téri új épületet a Kolozsvárt létesült román társulat vette át, 1919 október elsején a magyar társulatnak át kellett költöznie a sétatéri épületbe. Filmstúdiója és az általa működtetett mozik jövedelmét az anyagi nehézségekkel küszködő színház támogatására fordította, majd 1930–1933 között anyagi forrásai fogytán fokozatosan kiszorult a színház vezetéséből. Ezt követően a támogatás, illetve a működtetés feladatát a Bánffy Miklós által vezetett Színpártoló Egylet, majd 1933. szeptember 1-jétől a Thália R.T. vállalta magára.

1936-ban Szeged önkormányzata Janovics Jenőt kérte fel a Szegedi Szabadtéri Játékok művészi programjának kialakítására.

Noha református hitre tért, a zsidótörvények bevezetése után származása miatt nemtelen támadások érték, majd a háború évei alatt bujkálnia kellett. 1945-ben vette át újra a kolozsvári színház vezetését, ám idős kora és a háború alatt őt ért megpróbáltatások annyira megviselték, hogy utolsó szerepét, a Bánk bán Biberachját már nem játszhatta el, a bemutató napjának délelőttjén elhunyt.

Forrás: 100.ro, Wikipédia, Mazsihisz. Címlap: mek.osz.hu