A magány leküzdhetetlen derűje: Lang Györgyi emlékére

Belegondoltak, hogy minden nagyobbat szóló daluk a szerelmi elhagyatottságról szól, a magánnyal, a nemszeretettséggel viccel? Már a Bye-bye, Szása is. Két derűs, önmagán felszabadultan nevető, szépen éneklő, nagydarab lány elragadó duettje ez, szívszorító, még jóval a „testkép-pozitivitás” divatja előtt? Amikor még nem beszélt minden második önsegítő fórum az önelfogadásról? Megint veszített kicsit éppen ebből ez az önmagát szeretni képtelen, rosszkedvű haza.

Benne van Lang Györgyi Királyhelyi Pál memoárjában, az első kétszáz évemben. Még jobbára kislányként. Ebből a közegből jön, a Fészek világából, a kabaré és bohémélet kedélyes kádári túlélő-világából, innen lesz nagyszájú, önmagán nevető, harsány, kedves, törékeny, érzékeny, itt tanul meg, fiacskám, illetve lányocskám komédiázni. De az érzéketlenséget, hogy magával törődjön, más senkivel, soha nem tudja megtanulni.

Amikor ezen a világon túl is megismerik, akkor búcsúztatja el Szását, Falusi Mariann-nal, az első szerelmi csalódás dala ez, persze, viccben. A kivonuló Szása után integet, erről senki nem tehet, de megy el. A szabadság dala is lett, de a felszabadultság dala is. Két nagydarab nő a balettről elnevezett zenekarral a szerelmi csalódásból csinál szabadság-viccet és tudnak mozogni és tudnak énekelni, és boldogan kapcsolódnak egymáshoz és hozzánk a színpadon. Igazi bulizene, poén, nem mély, csak kedves. Olyanok voltak, amilyen az ország is lehetett volna, ha a ’90-es évekből marad valami.

Folytatták az Obladi-obladával, és ami a Beatles-nek groteszk szerelemi beteljesedés volt, az náluk groteszk elhagyatottság lett újra, azt mondtad, hogy velem maradsz örökre és boldogok leszünk egy bébivel és akkor minden évben elmegyünk majd görögbe és közben megléptél a szomszéd nénivel, de közben nyár van, úgyhogy belefér, franc fog bőgni miattad. Táncolunk, énekelünk, röhögünk, minden bajon és önmagunkat teljes természetességgel elfogadva. Ha a Szabó János is elhagy, akkor is. 

Szklerózis multiplexszel egy rövid élet majdnem hatvan százalékában. És egyáltalán nem összeszorított foggal, csak úgy, könnyedén, ahogy könnyedén mozogtak a színpadon. Padödő. RTL-Klub, Klubrádió, bohóckodás, függöny. Nem sok jó jutott Lang Györgyinek itt, ezen a világon, de mindent, mindent-mindent kihozott belőle. Ezt érdemes lesz megtanulni, komoly évek jönnek. Lesz min nem elkeseredni.

Áldott az igaz bíró.

Csonka András Facebook-posztjában így búcsúzott:

"Amióta csak ismerlek, Te voltál a szabadság, a belevaló, pofátlan vagányság, a metsző humor és irónia, ugyanakkor a gyermeki érzékenység, és érzelem is, csak azt hitted, ezt elrejtheted előlünk a nagyszájúságod mögé. Az egész életed szembemenés sok mindennel, leginkább a betegségeddel, ami évtizedekig békén hagyott, hogy aztán rákapcsolhasson, szembemenés az igazságtalansággal, a pozőrséggel.  Kíméletlenül tisztán tudtál megítélni embereket, kvalitásokat, és nem féltél, ha kritizálni kellett. Mennyire irigyeltem Tőled a bátorságodat. Soha nem láttam szebb példát a barátság erejére, mint a Te sorsodban. Amit és ahogy Mariann és a hozzád legközelebb állók évek óta végigcsináltak, az egyszerre megható, és példamutató, iránytű mindannyiunknak."