Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a jelen gettói

Doktor Moll a minap elment egy rendezvényre, ahol a bejáratnál az egyik rendező a kezébe nyomott egy adatlapot, egy B5-ös méretű, fehér papírt, ha gondolja, töltse ki, mondta, mire Doktor Moll a hátsó zsebébe csúsztatta a cetlit, köszönöm szépen, válaszolta, s azt gondolta, hogy ráér azt a lapot később is kitölteni, biztosan csak az ilyenkor szokásos érdeklődés a személyi adatokról a további kapcsolattartás érdekében,

szoktak ilyet csinálni

a civil szervezetek, nincsen ebben semmi különös, szóval Doktor Moll a farzsebébe dugta a lapot, végigülte a rendezvényt, pontosabban a terem szélén végigállta, mert tömegiszonya van, és ott nem mer leülni, ahol nagyon sok az ember, akármekkora is az a hely, ugyanis fokozottan érzékeny az emberek kisugárzására, a legapróbb zavart, aggódást, szorongást és idegességet is azonnal átveszi és magába szívja, jobbnak látja hát, ha

óvakodik a sokaságtól,

soha nem lehet tudni, hogy a tömeg a következő pillanatban mit csinál, megvan ennek a maga pszichológiája, a magyarban tömeglélektannak hívják, ami alaposan elhibázott kifejezés, elvégre a tömegnek nincsen lelke, csak az egyes embereknek van lelke, a tömegnek nincsen, a tömeglélektan szóban van valami otromba melléfogás, legalábbis Doktor Moll szerint, aki csak odahaza vette ki a zsebéből azt a bizonyos B5-ös méretű papírlapot, s valóban, a személyes adatairól kérdezték benne abban a sorrendben, hogy „név, deportáláskori név, születési helye, ideje, nyelvismeret, lakcím (irányító számmal), telefonszám, mobil, e-mail”, és alatta fettel kiemelve az volt olvasható, hogy

deportálás, gettó, csillagos ház, bujkálás,

majd folytatódott az adatfelvétel a deportálás adatairól: „ideje, honnan, hová, hol szabadult fel, mikor”, ez volt az adatlap, ennyi volt mindössze, és Doktor Moll megrendülve látta, hogy benne van mindkét század, a XX. század átnyúlik a XXI. századba, a csillagos ház és a gettó szavak így kerültek egy lapra a mobilszámmal és az e-mail címmel, nem múlik el a múlt, hiába teszed múlt időbe, a múlt nem múlhat el, ilyen az, ha az ember fokozottan érzékeny a történelem kisugárzására, a legapróbb zavart, aggódást, szorongást és idegességet is azonnal átveszi, magába szívja, és azonnal adja tovább.