Heti zsidó tanítás: hogyan és miért szerezzünk barátokat?

Fontos, hogy legyenek olyanok körülöttünk, akiknek egyenlő partnerei vagyunk, olyanok, akikről azt gondoljuk, különbek nálunk, és az is fontos, hogy ne örüljünk mások hibáinak hangosan azért, hogy különbnek tűnjünk náluk. A talmudi rabbik ötletei arról, kik fontosak igazán nekünk és hogy hogyan találjuk meg őket.

Jehósua ben Perahja mondja: keress tanítót, végy barátot a magad számára, és ítélj meg mindenkit jóhiszeműen.

Jehósua ben Perahja a korai bölcsek közül való volt, akik a győztes makkabeus függetlenségi háború utáni zsidó uralkodók idején éltek. Jehósua ben Perahja konfliktusos viszonyban volt az uralkodóval és az egyiptomi Alexandriába menekült előle, ahol nagy zsidó közösség élt már. Sokat látott és világos döntéseket hozott arról, mi kell a jó élethez. Nem a hatalom jóindulata, hanem egy mester, egy valódi barát és a világba vetett reménykedő bizalom.

Szükség van egy tanítóra, atyai barátra, rabbira (a szövegben a rabbi kifejezés áll). Valakire, aki többet látott már, mint mi, és akinek hiszünk. Egy kell, mert nem lehet mindenkinek hinni, minden bölcs embernek sem Választanunk kell, el kell tudnunk fogadni – ha nem is kételytelenül – a tekintélyét valakinek. A tekintély tisztelete végső soron bizalom, annak hite, hogy – ha nincs is mindenben igaza a mesterünknek – tudja, mit beszél. Ezek a választásaink biztosítják majd a mi szellemi függetlenségünket, azokká leszünk, akiket választottunk és megmaradnak bennünk akkor is, ha túlszárnyaltuk őket.

A szöveg azt mondja továbbá, hogy vegyünk magunknak barátokat, vagyis a barátságot „vételnek”, befektetésnek tekinti. Nekünk alárendeltek ragaszkodását megtartani nem nagy feladat, de semmi köze a barátsághoz. Ha valaki egyenrangú velünk, ellentmondhat nekünk, figyelmeztethet minket a tévedéseinkre és ő is odafigyelést igényel tőlünk, akkor a barátunk, akinek a barátságába minden nap be kell fektetni. Akinek van mestere és van barátja is, nem veszhet el egészen a világban.

Szükséged van valakire, akit különbnek gondolsz magadnál, és valakire, aki igazán a társad, arra viszont nincs valójában szükséged, hogy legyen valaki, akit kockázatmentesen le tudsz nézni. A Mesteredre és a barátaidra kell igazán figyelned, de a jóindulat mindenki másnak is kijár, ellenfeleinknek is. A jóhiszeműség jobbá teszi a világot, mert az, ahogy ránk néznek, alakít rajtunk és az óvatos, körültekintő ítélkezés mások felett megtanít kételkedni önmagunkban.

Jehósua ben Parahja párja az Arbelből való Nitáj volt, aki azt mondta, hogy tartsd magad távol a rossz szomszédtól, ne barátkozz a gonoszokkal és ne csüggedj a jutalom miatt.

A bölcsek párosának mindkét tagja arra kereste a választ, mi véd meg a gonosz hatalmaktól. Válaszaik szépen kiegészítették egymást: egyikük azt mondta el, kihez kerülj közel, a másik azt, kitől óvakodj és hozzátette, hogy csak látszólag élnek jobb életet azok, akik a gonoszok társaságát keresik, ők csak bűntársakat találnak, amíg mi mestert és barátot, otthont a világban, közösséget. Egyikük úgy gondolja, igyekeznünk kell elszigetelnünk magunkat mindattól, mindazoktól, ami rossz, és akik hitványak körülöttünk, másikuk úgy gondolja, hogy inkább tekintsünk rájuk is bizalommal, hátha idővel barátainkká vagy talán mestereinkké lesznek. Döntsék el, kiknek van igaza.

Jó szombatot!