04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:11 óra, az ünnep kimenetele: 20:19 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:19 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Smini” (Mózes 3. 9:1-11:47.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
A szidra elején láthatjuk, két áldozatot mutattak be a Hajlékban a szolgálat kezdetén. Áron ezt a parancsot kapta: „Végy magadnak egy fiatal borjút vétekáldozatnak” (9:2), a nép többi tagja ezt: „Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot vétekáldozatnak” (9:3).
Áron borját mindenki értette, azt a célt szolgálta, hogy kijavítsa az általa készített aranyborjú vétkét. A nép tagjainak egy régebbi ügy miatt kellett elszámolni, a József eladásakor használt kecske - melynek vérével annak idején összekenték az elrabolt ifjú ruháját, hogy megtévesszék Jákobot - engesztelésére szolgált a kecskebak.
Úgy látszik, hogy a Tóra és annak avatott mesterei szerint nem lehet új szolgálatot, ezáltal korszakot kezdeni, csak ha legelső lépés gyanánt megpróbálja a múlt bűneit helyrehozni egyén és közösség egyaránt.
Smini, vagyis „nyolcadik” hetiszakaszunk neve.
„Történt a nyolcadik napon, szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit” (9:1). Bár e vers látszólag a nyolcadik nap jelentőségét hangsúlyozza, a Midrás (Jálkut Simoni) meglepő módon a hetedik nap fontosságára következtet, többek között idéz egy olyan helyet, amelyről elmondja, hogy szintén a hetedik nap fontosságáról szól: „a világot hét oszlop támasztja” (Mislé 9:1).
A Midrás megértéséhez idézzünk fel egy másikat, mely szerint a brit milát azért tartjuk a nyolcadik napon, hogy biztosítsunk a gyermek számára egy „megtapasztalt” sábátot. Ennek alapján a nyolcadik napnak nem saját jogán volt megkülönböztetett jelentősége, hanem mert az azt megelőző hét nap alatt Izraelnek – az előkészület részeként – módja volt eltölteni egy sábeszt.
Ez talán arra is emlékeztet, hogy ha egy adott – jó vagy rossz – nap jelentőségét keressük, akkor feltétlenül ismernünk kell annak múltját is, vagyis, hogy miért lett olyan, amilyen.
„A vétekáldozatra való bakot kutatva kutatta Mózes...” (10:16). A „kutatva kutatta” kifejezés (héberül: „dáros dárás”) olyan kifejezést rejt, melyet a zsinagógába járó emberek úgy ismernek: „dróse”, vagyis tóramagyarázat.
A Tóra legfigyelmesebb olvasói megállapították, hogy az összes betűt kalkulálva a „dáros” és „dárás” szavak között található a teljes szöveg fele.
Rabbi Mose Teitelbaum írja: dacára a Mózes által elsajátított és elmondott számtalan mélyebb magyarázatnak (dróse) és annak a ténynek, hogy ő az Örökkévalótól tanulta ezeket, egész életében azt gondolta, hogy csak a Tóra felét sajátította el, és mindig arra törekedett, hogy naponta tudjon valami újat tanulni a végtelen mennyiségű „tananyagból”.
„Erre közeledett Áron az oltárhoz...” (9:8). A midrás szerint Áronnak komoly nehézséget okozott, hogy az oltárhoz közeledve mindig egy borjút vagy annak szarvait vélte látni, amiből megértette, hogy még mindig felelős az aranyborjú vétke miatt, vagyis továbbra is bűntudata volt a történtek miatt. Ilyen esetben nem árt a támogató környezet, Mózes megmondta testvérének, hogy ne törődjön semmivel, csak végezze el szolgálatát.
Áron így is tett, de amikor elhelyezte az áldozatokat az oltáron, az Örökkévaló tüze először nem akart felgyulladni, ami tovább erősítette a főpap kétségeit. Ekkor a két testvér imádkozott, és végül: „megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész népnek” (9:23).
Egyszerű (?) recept: a megtérni vágyó embernek hinni kell abban, hogy múltbéli hibái dacára is szerezhet érdemeket a Teremtő előtt, a környezetének pedig megértő és támogató magatartással kell erősíteni az egyént a gyakran rögös (vissza)úton.
„És a sertést; mert hasadt patájú az és ketté hasadt a patája, de kérődzni nem kérődzik, tisztátalan az nektek” (11:7).
Rabbenu Báháje azok közé tartozik, akik szerint a disznó valamikor a távoli jövőben kóser lesz! Ennek ellentmond az a meggyőződésünk, hogy a Tóra soha nem fog változni, és nem lesz másik helyette, vajon akkor mire gondolhatott a mester a disznó kapcsán?
Az Or HaHaim adja az egyik lehetséges választ, miszerint a sertés csak addig nem tiszta, tehát potenciálisan kóser, amíg nem kérődző, de abban a pillanatban, amikor kérődzővé válik, ez azonnal megváltozik.
A strucc azon madarak között foglal helyet, melyek a tisztátalan besorolást kapták a Tórában (11:16), de rossz sajtóját nem elsősorban ennek köszönheti, hanem a római szerzőnek, aki szerint „veszély esetén a homokba dugja a fejét”, és bár ezt többen is cáfolták, mégis karakter-gyilkos/romboló hatása volt.
A zsidó források sem kényeztették el, például ilyeneket írtak róla: „fiaival olyan keményen bánik, mintha nem is az övéi volnának, ha fáradtsága kárba vész, nem bánja. Mert Isten a bölcsességet elfelejtette vele, értelmet pedig nem adott neki”. Vagy: „népem leánya kegyetlen, mint a struccok a pusztában”.
Innen szép nyerni, a struccnak összejött, az 1700-as évekből már van forrásunk, mely szerint egyes zsinagógákban strucctojást akasztottak a falra, mert úgy vélték, hogy emlékeztet a strucc szemére, amiből különleges erő árad, és inspirálja az imádkozókat, hogy „ne mással, hanem az áhítatos imádkozással legyenek elfoglalva”. A strucc feje kikerült a homokból.
Darvas István főrabbi / OR-ZSE
Egyéni döntések, közös értékek!
Kérjük támogassa adója egyházaknak adható 1%-ával a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége munkáját, a pártatlan, független zsidó közösséget! Technikai szám: 0358!
Letölthető EGY-SZA nyomtatvány ide kattintva
