Szép ez a szeptember – főleg Kern Andrással a Dohányban

A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében telt házas, hatalmas sikerű koncertet adtak Kern András és művészbarátai a Dohány utcai zsinagógában, amelyről a Kossuth-díjas színművész találóan jegyezte meg: nem koncertteremnek épült ugyan, hanem imádkozóhelynek, ettől függetlenül pompás dolog itt énekelni. Ami még ennél is pompásabb volt: őt és művészbarátait hallgatni.

Kern Andrásnak többek között az a titka, hogy olyan fesztelenséggel képes színpadra lépni, mintha nem is több ezer ember várna az érkezésére, hanem csak egy kisebb privát baráti társaság, amelynek tagjai előtt nem a „színészt” kell alakítania, hanem saját magát. Ebből következően amikor saját magát adja a színpadon, nem lehet betelni vele, aminek meg az az oka, hogy ő nem egyszerűen „csak” színművész, hanem jelenség. Közvetlen, egyéni, eredeti, s persze: mérhetetlenül profi. 

Miután elénekelte egyik leghíresebb, a Pesten születtem című slágerét, majd az Astoria című, gyönyörűséges balladát, a zsúfolásig telt Dohány utcai zsinagóga közönségét Kern két perc alatt levette a lábáról azzal, hogy sztorizni kezdett réges-régi pályatársakról – többek között Bujtor Istvánról, Madaras Józsefről vagy Dózsa Lászlóról – meg egy szürreális jelenetekkel tarkított Szovjetunió-beli filmforgatásról: amivel föl is vezette egy másik nagy slágerét, a Moszkva című dalt. 

Ilyet is csak ő tud: úgy énekelni Moszkváról, úgy átadni néhány romlott évtized életérzését, hogy az ember a Dohányból legszívesebben elrepülne a moszkvai Seremetyjevói reptérre, pedig ha valahová, oda most bizonyosan nem érdemes elutazni. Más a helyzet, ha az ember Kern Andrással repül ide-ida az időben és a világban, Pestről Moszkvába, onnan meg a híres füredi mólóhoz…

Fotók: Szentgyörgyi Ákos/BZSH

Ezen az estén Kern Andrással színpadra lépett Fesztbaum Béla a Szomorú bárzongorista dalával, jött Heilig Gábor és az Öreg Cowboy, majd később a nagy páros, Kern és Hernádi Judit… Sohase mondd, énekelte Hernádi, pedig mióta mondjuk, hogy de igen, de igen, mondja csak, énekelje csak, úgysem unjuk meg, akárhányszor énekli el. C'est la vie, ilyen az élet, mondhatnánk, azaz énekelhetnénk Hegyi Barbarával, aki ezen az estén ezzel a dallal lépett a közönség elé. Kern és Hernádi duettjében hangzott el a Szép ez a szeptember, s a koncert vége felé elhangzott persze a Lövölde tér is, ahol „mindig hideg van” – dacára annak, hogy már évtizedek óta örökzöld ez a sláger is…