Koncz Zsuzsa kirobbanó formában – megkezdődött a Zsidó Kulturális Fesztivál

Telt házas, hatalmas sikerű koncertet adott Koncz Zsuzsa és zenekara tegnap este a Dohány utcai zsinagógában a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál megnyitó rendezvényén. A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke a köszöntőjében így konferálta föl a hazai popzene csillagát: a dalszövegei mindannyiunk lelkében örökké égnek, hiszen mi itt, Közép-Európában, magyarok, magyar zsidók, romák, szerbek, horvátok, svábok tudjuk: akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, s nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Hatalmas, több száz méter hosszú sorok kígyóztak a Dohány utcai zsinagóga előtt tegnap este 7 és 8 óra között, ami előrevetítette, hogy igencsak telt házas koncerttel nyit az idei Zsidó Kulturális Fesztivál. Óriási tömeg várta ugyanis Koncz Zsuzsa fellépését, akit viharos taps fogadott, amikor a zsinagóga színpadán megjelent.

– Megtisztelő számomra, hogy e gyönyörűséges falak között mi lehetünk az első fellépők a mostani zsidó fesztiválon – köszöntötte a közönséget a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, majd így folytatta: „örömmel jöttem az én vidám, szomorú, elgondolkodtató, felkavaró dalaimmal, amelyek végig kísérték a pályámat, úgyhogy a mai estén nemcsak az új szerzeményekből adunk elő, de eljátsszuk a régi dalokat is, azokat, amelyekkel annak idején indultam”.

Nem maradt üres ülőhely...

Koncz Zsuzsáról közismert, hogy érdeklik a magyar közügyek égető kérdései, nem okozott hát meglepetést, amikor a számok között becsempészett olyan megjegyzéseket, amelyeket  a közönség nagy tapssal honorált. Ilyen volt az, amikor megjegyezte: „befolyásolnak, amik ebben az országban történnek, és bocsánatot kérek, hogy nő létemre még véleményem is van a dolgokról”.

Koncz Zsuzsa kirobbanóan jó formában volt

 Hasonlóan csípős beszólás volt, amikor megemlítette: a mai viszonyok között az a helyzet, hogy a dalait nem játssza a Retró Rádió, de sebaj – fűzte hozzá –, „ez még mindig jobb, mint meteorológusnak lenni”.

A mintegy 20 perces szünettel tagolt koncert igazi örömzene volt, hiszen Koncz Zsuzsa kirobbanó formában énekelt, és az est hangulatát belengte az idei zsidó fesztivál jelmondata: életörömre hangolunk!

***

A közönséget Mester Tamás, a BZSH elnöke köszöntötte, az alábbiakban a megnyitó beszédét közöljük.

Mester Tamás, a BZSH elnöke

„Évről évre itt, Európa legnagyobb zsinagógájában nyitjuk meg a Zsidó Kulturális Fesztivált, mely az elmúlt években megérdemelten vált a főváros művészeti életének elismert és rangos eseményévé.

Fesztiválunk idei mottója: Életörömre hangolunk! 

Igen! Szükségünk van arra, hogy a kulturális élményeket újra megéljük. Évek óta most volt az első nyarunk, hogy járványügyi korlátozások nélkül élhettük a mindennapjainkat, és hála a Jóteremtőnek, az idei fesztiválprogramokat sem árnyékolják be jelentős szigorítások. A járvány megpróbáltatásai mellett újabb kihívások teszik próbára az öreg kontinenst és a glóbuszt: a szomszédunkban zajló háborús konfliktus és a nyomában járó gazdasági válság. 

„A háború mindannyiunkat elembertelenít" – így vélekedik Rotterdami Erasmus a XV.-XVI század fordulóján élt nagy hatású humanista tudós. 

Mit tehetünk mi, egyszerű emberek ez ellen? Az egyik lehetséges választ Albert Schweitzer Nobel-békedíjas filozófus, orvos így adja meg: „Minden igazi kultúra feltétele az egymásra kölcsönösen ható életigenlés és erkölcs.” 

A magyar zsidó kultúra jó kétszáz esztendeje másról sem szól, mint az egymásra kölcsönösen ható inspirációkról. 

„Szól a kakas már, majd megvirrad már, Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.” 

E magyar népdal, jiddis szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve mindmáig slágernak számít zsidó körökben. Az együttélés jegyében pedig itt, a Dohány utcai zsinagógában 1860. december 20-án „zsidó–magyar testvéresülés” ünnepséget tartottak, melyen államférfiak, tudósok, írók, művészek jelentek meg. S ekkor első ízben hangzott fel zsinagógában, a Szózat. 1861-ben Széchenyi Istvánért, 1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést. 

E kis áttekintőt követően, rátérve a ma estére, kérem, hogy hagyják az ajtón kívül a mindennapok búját-baját és adják át magukat a kultúra varázslatos erejének fesztiválunk valamennyi rendezvényén. Összesen hét helyszínen több mint huszonnégy zenei, irodalmi, művészeti programot kínálunk abban a reményben hogy sokan leszünk újra együtt, a magyar és zsidó kultúra közös ünnepén!

Munkatársaim ebben az évben is kitettek magukért, hogy biztosítsák Önöknek a kellemes, de igényes szórakoztatást. E helyről is köszönöm nekik áldozatos munkájukat, mely lehetővé tette, hogy egy héten át élvezhessük ezt a fantasztikus művészeti kavalkádot. Kívánom, hogy legyen jó és szórakoztató hetünk, élvezzük együtt a Zsidó Kulturális Fesztivál műsorait.  

Most azonban nincs más teendőm, mint színpadra szólítsam a magyar beatrock ikonját, nemzedékek kedvencét, akinek dalszövegei mindannyiunk lelkében ott vannak örökkön-örökké, hiszen mi itt Közép-Európában magyarok, magyar zsidók, romák, szlovákok, szerbek, horvátok, svábok és megannyian tudjuk: „Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, s nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

(Fotók: Mazsihisz/P.T.)