Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a nők szentélye

A minap azt mondta egy nő Doktor Mollnak, hogy addig nem teszi be a lábát a zsinagógába, amíg fal választja el a nőket a férfiaktól, s hiába magyarázta Doktor Moll, hogy ez az úgynevezett fal nem azt akarja jelezni, hogy a nők bármiben is alsóbbrendűek volnának a férfiaknál,

és nem is arra akar utalni, hogy a férfiak bármiben is felsőbbrendűek volnának a nőknél, Doktor Mollnak be kellett látnia, hogy ennek a nőnek a maga önbecsülése szempontjából igaza van, aztán Doktor Moll beszélgetett egy vallásos zsidó férfival, aki azt mondta, hogy a nőket és a férfiakat elválasztó falat nem lehet fölszámolni a zsinagógában, mert ha ezt  fölszámolnánk, akkor a hagyomány alapjának egyik fontos felépítményét távolítanánk el az életünkből, ez a fal ugyanis nem csupán arra való, hogy elválassza a nőket és a férfiakat egymástól, hanem arra is, hogy kijelölje a vallásos ember mozgásterét, pontosabban nem csak kijelölje, hanem szimbolizálja, és az efféle határkijelölések és szimbólumok a hagyományt tiszteletben tartó zsidó ember számára roppant fontosak, és Doktor Mollnak be kellett látnia, hogy ennek a férfinak a maga önbecsülése és hagyománytisztelete szempontjából szintén

igaza van,

s amikor Doktor Moll legközelebb zsinagógába ment, észrevette magán, hogy a fal ellenére milyen gyakran tekint át a női oldalra, s akkor elkezdte figyelni saját magát, azt akarta megtudni, hogy mikor és miért pillant át a női oldalra, majd fél óra múlva döbbenten állapította meg magában, hogy amikor éppen nem a könyvet bújja, hanem a fejét a padból fölemelve szétnéz, akkor először mindig a nőkre téved a tekintete, pontosabban nem is a nőkre, hanem a női oldalra általában, a gyakoriság kérdése tehát megoldódott a folytonos bámulatban, de a miértre Doktor Moll nem talált választ, miért van az, hogy az ember tekintete folyton 

a női oldal felé 

kalandozik, ez azért fura, majd Doktor Moll arra gondolt, hogy a Bét Sálomban neki könnyű dolga van, elvégre a nők és a férfiak legalább egy szinten vannak egymással, még ha egy szétszedhető és átlátszó paraván el is választja őket egymástól, de azért a távolság közöttük nem jelentős, ám azonban viszont milyen lehetett azokban a zsinagógákban imádkozni, tűnődött el Doktor Moll, ahol a nők a karzaton ültek, a férfiak fölött, ott azért eléggé feltűnő lehetett, hogy a fej folyton fölfelé fordul, pontosabban szólva ez annyira nem is lenne feltűnő, mert akár a könyvet bújja, akár nem, az ember voltaképpen mindig fölfelé tekint, 

az örökkévalóság irányába, 

és ha Doktor Moll jobban belegondol, márpedig miért ne gondolna jobban bele, akkor arra a megállapításra jut, hogy nők nélkül nincs zsinagóga, miképpen az örökkévalóság nélkül sem, és ha ezt magában tisztázza az ember, akkor képes elfogadni azt a külső és belső falat, ami a továbbiakban tehát  nem is fal többé, hanem a határtalanság végessége és végtelenség határa, átlátszó és szétszedhető, de masszív konstrukció, akár egy valóságos és szimbolikus pusztai szentély.