Harminc magyar szóban a rettenetről

WALDSEE 1944 címmel rendezi meg a budapesti 2B Galéria azt a kiállítást, amelynek keretében kortárs magyar írók, költők, irodalmárok maximum harminc szavas, kézzel írt szövegeit olvashatjuk az auschwitz-i haláltáborban használt levelezőlapok mintájára. 

A kiállítást a Ráday utcai 2B Galéria a magyarországi deportálások 75. évfordulója alkalmából szervezi és a II. világháborúban elpusztított 565 000 magyar zsidónak állít vele emléket. Koncepciója szervesen kapcsolódik a Waldsee 1944 című, a galériában 2004-ben (majd később még több mint húsz helyszínen, többek között Berlinben, Washingtonban, New Yorkban és Cape Town-ban) elindított kortárs képzőművészeti projekthez.

A holokauszt áldozatainak leveleit ma levéltárak őrzik. A képeslapok, papírfoszlányok, levelek a munkaszolgálat és a deportálás különleges dokumentumai, legtöbbször szerzőjük életének utolsó pillanataiban íródtak. Waldsee az auschwitzi megsemmisítés szimbolikus helyszíne. Az auschwitzi levelezőlapok a ma is használatos standard postai formátum szerint készültek. A különbség annyi volt, hogy a címzést segítő vonalak mellé egy pecsét került német és magyar nyelvű szöveggel: „Válasz csak levelezőlapon (30 szóig) németül a Magyarországi Zsidók Szövetsége, Budapest VII., Síp u. 12. útján.” A lap másik oldalára íródott a tulajdonképpeni üzenet az otthoniaknak.  

A 2B Galéria a deportálások 75. évfordulója emlékére kortárs magyar írókat, költőket, irodalmárokat kért föl egy magyar nyelvű, maximum harminc szavas kézzel írt szöveg megírására. A tárlaton ezeket az alkotásokat állítják ki.

A témával kapcsolatban Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben, Az Eichmann-per című  könyvéből idézünk egy részletet: „A megtévesztési hadjárat még Auschwitzban is folytatódott. Adtak egy levelezőlapot meg egy ceruzát és ránk parancsoltak, hogy írjunk a családunknak. Én a nővéremnek írtam, Budapestre. A szöveget egy SS-legény vagy egy kápó diktálta. Körülbelül így hangzott: »Jól vagyok, dolgozom«. Megparancsolták, írjuk azt, hogy Waldseeban vagyunk… Ez egy ausztriai nyaralóhely. A levelezőlapokon nem volt se bélyeg, se bélyegzés. A levelezőlapok a Gestapóhoz futottak be, és onnan továbbították őket – mondta tanúvallomásában Freudiger. Nagyítóval megvizsgáltam az egyik lapot, és észrevettem, hogy küldője Auschwitzot írt a dátum elé, de ezt kiradírozták, és Waldseet írtak fölébe... Felkerestem Krumeyt, megmutattam neki a lapot... Azt válaszolta: »Nézze, Freudiger, maga okos ember. Nem kell minden észrevennie«. Nyilvánvaló: azt akarták, hogy a zsidó családok saját kezűleg írt, megnyugtató üzeneteket kapjanak. Azután elmaradtak az ilyen waldsee-i lapok is. Mivel már senki nem volt, aki írhatott volna.” 

A tárlat megnyitója július 3-án, este 7 órakor lesz, a kiállítás augusztus 9-ig látogatható. 

Résztvevők: Adamik Lajos, Áfra János, Balla Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Bán Zsófia, Bátki János, Borda Réka, Bordás Máté, Cserna-Szabó András, Dalos György, Darvasi László, Dragomán György, Fehér Boldizsár, Fehér Renátó, Ferencz Győző, Ferencz Mónika, Forgách András, Gáspár-Singer Anna, Gerevich András, G.István László, Géczi János, Gulisio Tímea, Györe Balázs, György Péter, Gyurkovics Tamás, Halasi Zoltán, Hevesi Judit, Hidas Judit, Horváth Ágnes, Kabai Lóránt, Karafiáth Orsolya, Kácsor Zsolt, Kántor Péter, Kerékgyártó István, Kiss Noémi, Kornis Mihály, Kőbányai János, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Láng Orsolya, Lesi Zoltán, Marno János, Marczisovszky Anna, Márton László, Mesterházi Mónika, Mezei Márk, Mohácsi Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Gábor, Papp Gréta, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Schein Gábor, Schmal Alexandra, Simon Bettina, Spiró György, Szálinger Balázs, Szabó T. Anna, Szaniszló Judit, Szántó T. Gábor, Száz Pál, Szegedi Eszter, Szenderák Bence, Szíjj Ferenc, Szkárosi Endre, Szűcs Teri, Szvoren Edina, Tábor Ádám, Takács Zsuzsa, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Ungváry Rudolf, Vida Kamilla, Vörös István, Závada Pál, Zoltán Gábor.