Goldjenősen élni, írni, halni

Immár ötödik kiadásban jelent meg a 2013-ban elhunyt Bächer Iván író, újságíró Rötúr című tárcafüzére, amelyben egy magyar, szlovák, zsidó család élete íródik meg amúgy „bächeresen”.

Magyar hírlapíró a tárcáit a szélbe szokta írni, úgy értem, napilapokba, még pontosabban: szokta volt. Mert mára Magyarországon hírlapíró alig van, napilap is alig akad, a tárca meg csak egynéhány újságban megtűrt műfaj. De mielőtt visszasírnánk a száz évvel ezelőtti világot, amikor még a vidéki nagyvárosokban is három-négy lap jelent meg naponta, s bennük mindig akadt míves, finom, nyomdaillatú tárca is, előtte gondoljunk csak arra, hogy a lapoknak akkor nem kellett helyi televízióval, helyi rádióval, meg villanyújsággal versenyezni.

Magyar hírlapíró tehát megírta a maga tárcapenzumát, aztán kihalt.

Ez volt a dolgok rendje.

Az efféle múlt századi hírlapírók közé tartozott Bächer Iván (1957-2013), akinek a múlt év végén hozta ki új (immár ötödik!) kiadásban a Rötúr című könyvét a Göncöl Kiadó. Áldassék a szerkesztő (a kolofonban azt olvasom: Pesti Zsuzsa), aki erre vetemedett, mert tárcakötetet manapság kiadni: a rendszer előrekalkulált vesztesége. Más kérdés, hogy Bächer Iván népszerű volt és az is maradt, továbbá az írásait alkalmanként tíz- és tízezrek olvasták a magyar sajtóból kiírtott Népszabadságban – nem kevesen vannak, lehetnek hát olyanok, akik az ő tárcáira máig is vevők.

Igaz, azt viszonylag nehéz megmondani a Rötúr darabjairól, hogy tárcák-e vagy novellák, mindenesetre füzérré állnak össze, hiszen egy család életébe nyerünk betekintést. A kötetben Gold Jenőként szereplő Bächer Iván saját felmenői pattannak elénk, és amúgy bächeresen (goldjenősen) élik az életüket, azaz esznek, isznak, főznek, utaznak, álmélkodnak, álmodnak, mesélnek és mindenekelőtt: élnek és mindig mindent újrakezdenek. Újrakezdik az evést, az ivást, a főzést, az utazást, az álmélkodást, a mesélést, és mindenekelőtt: az élést. 

A mindennapi élés és megélés megírásának oly nagy mestere Bächer Iván, ezért szerettük és szeretjük olvasni. Meg hát a szövevényes család miatt, amelyben magyarok, szlovákok, zsidók keverednek egymással, ennek megfelelően magyar, szlovák és zsidó ételeket esznek a hétköznapi hősök, akiket Algériába is elvet a sorsuk: így itatódik át a kelet-európai család kultúrája francia és arab szellemiséggel. A család történeteiből, dokumentumaiból, leveleiből remek könyv, ráadásul kemény táblás borítóval és csinos borítóval jött ki.

Tessék szaladni megvenni, lapozgatni, nézegetni, szagolgatni, és tessék kicsit Bächer Ivánra emlékezni – meg arra a magyar sajtóra, amely nagyjából vele egy időben virágzott, aztán vele együtt veszett ki ebből az imádott-átkozott magyar fővárosból.

A Rötúr a szerző legnépszerűbb könyveinek egyike. Nagy szeretettel és kedves humorral megírt történeteken keresztül ismerjük meg az írót megszemélyesítő Gold Jenő őseinek hétköznapjait, ünnepeit, örömét és bánatát. Az események a XX. század elejétől a nyolc­vanas évekig követik egymást: A Felvidékről a Józsefvárosba települt iparos déd­szü­lők nyugodt, békés életet élnek. Kisebbik lányuk Aranka azonban, a családi és történelmi viharokat elkerülendő Algériába költözik, majd onnan vissza a Baross utcába. És ezt ilyen-olyan lövöldözések miatt többször megismétli. A regény az 1997-es első kiadás óta most ötödször jelenik meg.