A Zsidó Múzeum heti műtárgya: A wormsi zsinagóga – képeslapon

A héten emlékeztünk a kristályéjszakára (kristallnacht), így heti kiemelt műtárgyunkkal is ehhez a szomorú eseményhez kapcsolódunk. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár heti magazinjából szemléztünk.

Németország legrégebbi zsinagógája ma is áll és látogatható, jóllehet többször lerombolták és újraépítették. A wormsi zsinagóga igazi emlékezethely, olyan kis „emlékkapszula”, melyben az askenázi zsidó történelem számos fontos jelensége megismerhető. 

A Rajna partján fekvő Worms városát a kelták alapították, egyike Németország legősibb városainak. Az ősi városban áll Németország legrégebbi zsinagógája, melyet 1034-ben építettek, s melyet ifjúkorában (1060 körül) Rasi is látogatott, amikor a városban tanult. 1096-ban a jeruzsálemi Szent Sír felszabadításának vágyától égő első keresztes hadjárat seregei brutálisan legyilkolták az előlük a zsinagógába menekült zsidókat, s lerombolták a zsinagógát. Első újjáépítésére az akkor divatos román stílusban 1175-ben került sor, majd nem sokkal később (1186-ban) egy föld alá süllyesztett mikvét is építettek az épület mellé.

A nagy európai pestisjárányt követő zsidóellenes mészárlások során 1349-ben újra megsérült a menekülő zsidókat befogadó épület – ezt követően 1355-re gótikus stílusban építették újjá. Ennek emlékei az 1615-ös pogrom során pusztultak el, – az ezt követő újjáépítés során 1623-ban építették az épülethez a jesívát befogadó bővítést, amit Rasi zsinagógának neveztek. A következő pusztulás a kilencéves háború során, 1689-ben elszenvedett tűzvész során érte az épületet, melyet ezt követően 1700-ra az újabb korszak stílusában építettek újjá. Picit nyugalmasabb időszak következett, amit az is jelez, hogy 1849-ben Worms lett az első olyan német város, melynek zsidó polgármestere volt. A német egység létrejöttének korszakában virágzó „nemzeti tudományok” tudósai az épületet 1887-ben a hesseni nagyhercegség koraközépkori emlékei között említették, s ez a zsinagóga lett egyike Európa műemléki védettséget élvező épületeinek. A közel ezer fős, a helyi társadalomba mélyen integrálódott zsidó közösség az akkor már kilencszáz éves zsinagógában nem csak közösségi szertartásainak helyszínét, hanem történelmi tudatosságának szimbólumát is látta, ezért az 1920-as évektől a Rasi-kápolnát múzeumként használták.

Az 1938. november kilencedikéről tizedikére virradó éjszakán (Kristallnacht), Németország számos zsinagógájával együtt ezt is lángba borították. A leégett zsinagóga romjai között megtalálták az 1034-ből származó, feliratos alapító-követ. A háború után újjáépítették, 1961-től újra látogatható. A harmincas évek őrülete elevenedett meg 2010. május 17-én, amikor neonácik megpróbálták felgyújtani, de a több helyen fellobbanó tüzeket hamar sikerült eloltani, és nem érte jelentősebb kár az épületet. Hamarosan ezeréves lesz, ezer év európai zsidó történetének emlékét őrzi.