A Magyar Zsidó Múzeum heti műtárgya: Divatkép, 1846

Talán meglepő lelet a zsidó múzeumban a három divatos ficsúrt ábrázoló kép – de nem az, ha ismerjük a kép készítőjét, és a Múzeum eszmetörténetét.  A Magyar Zsidó Múzeum aktuális magazinjából szemléztünk.

Tyroler József: A magyarok, 1846

IDE KATTINTVA Tyroler összes gyűjteményünkben lévő képét megnézhetik. 

Tyroler József Alsókubinban született 1822-ben, majd tizenötéves korában a fejlődő Pestre jött, hogy szakmát tanuljon. Választott szakmája a réz-és acélmetszet készítés lett, ami ugyanolyan „stratégiai” foglalkozásnak számított, mint a Kádár rendszerben a fénymásológépek birtoklása, hiszen ezzel a technikával készültek a hivatalos dokumentumok, akár pénzjegyek is, és a vizuális propaganda jelentőségét is ismerték. Tyrolernek ezért Ferdinánd király privilégiumlevelére volt szüksége ahhoz, hogy mesterségét gyakorolhassa. Divatképei, portréi keresettek lettek a reformkori Pesten – de a zsidó múzeumban nem csak ezért becsülték nagyra munkásságát, és gyűjtötték minden művét, hanem azért is, mert az 1848-as forradalomban is szerepet vállalt, hiszen ő lett a Kossuth bankók rézmetszője is. Gyűjteményünkben lévő műveit, közte privilégiumlevelét és egyik eredeti réz nyomólemezét az divatképre kattintva tanulmányozhatják.

Dresscode, 1925

Ez a morcos hangvételű dresscode-kiáltvány 1925-ből az ortodox hitközség nyomatékos kérése a magáról némiképpen megfeledkezett hölgyközönségnek címezve, hogy ne jöjjenek ujjatlan és kivágott ruhákban imádkozni, mert el lesznek tiltva, még ha örökáron vettek is széket maguknak. A roppantul ingerült tónus azt sejteti, hogy a hölgyközönség egy része elszántan figyelmen kívül hagyhatta a szemérmességre vonatkozó szabályokat és inkább a divat diktátumait követte volna nyilvános istentiszteleti alkalmakon. Az ilyen történeti források, amelyek szigorúan megtiltanak és szankciókat helyeznek kilátásba, közhely, a kárhoztatott gyakorlat elterjedtségéről tanúskodnak.