Keresztes hadjáratának nyolcszázadik évfordulója alkalmából felavatták II. András magyar király emlékművét az észak-izraeli Miliyában, abban a galileai faluban, ahol a számos Lajusz (Lajos) nevű család máig ápolja a keresztes vitézekkel érkezett ősök hagyományát.
– Az emlékmű felállításával sajátos, jövőt építő kapcsolat jön létre Miliya és Magyarország között. A település lakói őrzik a 800 éve itt járt és itt maradt magyarok emlékét. Azon vagyunk, hogy a Szentföldre jövő zarándokaink térképén ott legyen Miliya – mondta beszédében Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztérium közigazgatási államtitkára II. András emléktáblájának leleplezésén.
A dombormű elhelyezését a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága kezdeményezte Miliyában, abban a galileai faluban, ahol a számos Lajusz (Lajos) nevű család a keresztes vitézekkel érkezett ősök hagyományát ápolja mintegy ezer éve.
A csaknem kétszáz éves templom melletti hétszáz éves várfalon elhelyezett dombormű Zsin Judit alkotása, amely II. András magyar királyt ábrázolja keresztes vitézei társaságában, lovával.
– II. Andrásról kellett portrét készítenem bajuszos magyarokkal. Sokat gondolkodtam rajta, miként lehet kiemelni a királyt úgy, hogy jelen legyenek királyi attribútumai és a vitézek is. A háttérbe került még Akko vára, harci zászló és a hármas halom a kettős kereszttel. Sokat dolgoztam a léptékekkel, a karakterekkel, majd összeállt tiszta kompozícióba a dombormű – nyilatkozta Zsin Judit az MTI tudósítójának.
Az emlékmű leleplezése és megáldása előtt egy Magyarországról érkezett zarándokcsoport és a helyi keresztény-arab hívők közös szentmisén vettek részt, amit Josef Matta, Galilea melkita (görög katolikus) püspök együtt vezetett Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus metropolitával arabul-magyarul.
Az eseményen részt vett Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a lovagrend képviseletében többek közt Hóvári János korábbi tel-avivi és Jungbert Béla volt rámalláhi nagykövet, valamint Benkő Levente jelenlegi tel-avivi nagykövet.
II. András a keresztes hadjáraton a Képes Krónika ábrázolásában
II. András király (uralkodott 1205–1235 között) körülbelül ötezer főt számláló keresztes seregével 1217. augusztus 26-án szállt hajóra a dalmáciai Spalato kikötőjében. A keresztes flotta szeptember végén érkezett meg Akkon kikötőjébe, ahol a magyar és német erők egyesültek I. János jeruzsálemi király csapataival.
Mivel a hadjáratról szóló feljegyzések megemlítik, hogy a keresztény uralkodók II. András sátrában tartották első tanácskozásukat, a köztudatban elterjedt az a vélekedés, hogy a későbbi ütközetek az Árpád-házi uralkodó vezérlete alatt zajlottak le, a valóságban azonban a király többnyire távol maradt a harcoktól.
A magyar sereg részt vett Beiszan városának elfoglalásában és a Tábor hegyén álló erődítmény ostromában – melyet az egyiptomi szultán erői végül önszántukból ürítettek ki és romboltak le –, András azonban ideje nagy részét kegyhelyek látogatására és ereklyék gyűjtésére fordította.
Miután a néhány hónapos szentföldi hadjárat során a magyar uralkodó csapatai csupán kisebb ütközetekben vettek részt, a középkori krónikások sikertelennek könyvelték el András misszióját, a modern kutatók többsége azonban már a hadi vállalkozás szimbolikus jelentőségét emeli ki, amely egyébként jelentős diplomáciai hasznot is hozott a király számára.
(MTI, Rubicon)
