Szombat: A keddi izraeli parlamenti választás legfontosabb következtetései

A kedden lezajlott választás eredményeként Izraelnek Benjamin Netanjahu vezetésével a következő négy évben valószínűsíthetően igen stabil kormánya lesz, amelyet egy jobboldali-vallásos koalíció erősít, míg a most ellenzékbe került oldalon Jaír Lapid vezető szerepe megkérdőjelezhetetlenné vált. Csepregi Zsolt politikai elemző a Szombat online kiadásában elemezte a választás tanulságait és várható következményeit.

A Benjámin Netanjahu által vezetett koalíció négy pártból fog állni, a Likud mellett az askenázi és szefárd ultraortodox pártokból és a jelentősen megerősödött Vallásos Cionista Pártból. Ez a koalíció jóval stabilabbnak tűnik, mint az előző Bennett-Lapid kormány és a mögötte álló koalíció, amelyet akár egy képviselő is megzsarolhatott – derül ki a Szombatban megjelent, Az izraeli választás négy tanulsága című cikkből. 

Mint Csepregi Zsolt politikai elemző írja: a Netanjahu által vezetett Likudnak 31 mandátumot valószínűsítenek, míg a kisebb koalíciós partnerek is igen erősek, 8-tól 14 mandátumig terjedő skálán mozognak majd. Ennek tükrében a legkisebb koalíciós partner, az Egyesült Tóra Judaizmus a maga 8 mandátumával is megbuktathatja Netanjahut, 

ám nem valószínű, hogy bármelyik leendő kormánypártnak érdekében áll veszélyeztetni a jobboldali-vallásos koalíció fennmaradását. 

A Likudnak ugyanis elemi érdeke bizonyítani, hogy egyedül ez a párt képes stabil kormányzást biztosítani; a Vallásos Cionista Párt kormányzati tapasztalatot kíván szerezni; míg az ultraortodox pártok saját szavazóiknak kívánnak anyagi forrásokat és a korábban megszokott szociálpolitikai előnyöket biztosítani. 

Az elemző szerint a második tanulság a Vallásos Cionista Párt megerősödéséhez kapcsolódik. Mint fogalmaz:  az izraeli politikai elitnek be kell látnia, hogy igenis létezik egy igen erős, a Likudtól jobbra álló szavazóréteg, amelyben komoly elégedetlenség halmozódott fel az elmúlt évek során. Hiba lenne ezt a szavazóréteget a párt neve alapján egy homogén vallásos-cionista, telepes, szélsőjobboldali vagy bármilyen más kifejezéssel megbélyegezni. 

Sokkal inkább elégedetlen emberekről van szó, akik úgy érzik, hogy az ország nem jó irányba haladt sem Netanjahu, sem Lapid alatt.

A cikk szerint a harmadik tanulság a most ellenzékbe kerülő vesztesekre vonatkozik, amely szintén nem homogén tömörülés, hanem az izraeli politikai spektrum abszolút többsége a mérsékelt jobboldaltól a szélsőbaloldalig. Igaz, ezen a választáson a politikai elemző szerint 

Jair Lapid egyértelműen bizonyította, hogy ő lett Netanjahu természetes kihívója: hiszen a második legerősebb párt élén közel másfélszeresére növelte pártja támogatottságát pár hónapos miniszterelnöksége alatt. 

Netanjahut követően immáron Lapid egyértelműen a második számú politikus, akinek ellenzékben bizonyítania kell a most vonakodó rétegeknek, hogy érti a félelmeiket, a vágyaikat és miniszterelnöki székbe visszatérve képes ezekre válaszokat adni. 

Csepregi Zsolt szerint a választás nagy vesztesei a baloldal és a Raamon kívüli másik két arab párt. Mint írja: a Munkapártnak és a Merecnek azt kell felmérnie, hogy van-e helye a két pártnak Lapidtól balra, a kommunista gyökerekkel rendelkező Hadastól viszont jobbra. A jelenleg ismert eredmények tükrében úgy tűnik, hogy nincsen.

Abban a jobbratolódási folyamatban, amely Liebermant centristává tette, s amelyben Lapid baloldalinak tűnhet, a hagyományos baloldali cionista tér rendkívül beszűkült. 

Erre két válasz adható: vagy összefog ez a két párt, vagy megpróbálnak új társadalmi kérdésekben megnyilvánulni, jobbra vagy balra terjeszkedni. Az arab pártoknak, a Hadas-Taal listának és a Balaadnak pedig be kell látniuk, hogy az arab szavazók döntő többsége nem értékeli a munkájukat.

A cikk végkövetkeztetése a következő: a választás eredményeként Izraelnek a következő négy évben valószínűsíthetően stabil kormánya lesz, az ellenzéki oldalon pedig a kérdés az, hogy Lapid a többi ellenzéki szereplővel milyen viszonyt tud kialakítani és az ellenzék milyen megoldást talál – ha talál egyáltalán – a baloldal és az arab pártok mostani válságára.

Az elemzés teljes terjedelmében ezen a linken olvasható.

(Címlapkép: Lapid és Netanjahu 2021 novemberében a knesszetben. Fotó: Olivier Fitoussi/Flash90)