A zsidó múzeum Szemtanúk című katalógusáról az Élet és Irodalomban

– Hátborzongató, hogy a holokauszt ábrázolását és ábrázolhatóságát fókuszba állító katalógus „finom precíziós műszer” gyanánt milyen finoman és precízen reagál: a mi saját életünkre – olvasható az Élet és Irodalom mai számának Ex libris című rovatában, amelyben a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár által kiadott Szemtanúk című katalógus is helyet kapott.

– Három évvel ezelőtt a budapesti 2B Galériában láttam azt a Szemtanúk című tárlatot, amelynek alapján ez a katalógus született, s mivel a képi anyag nem volt ismeretlen előttem, ennek a munkának a különlegessége számomra az a három tanulmány volt, amely a képeket bevezeti. Ezekről az Előszóban ezt olvashatjuk: 

„A holokauszt dokumentálásáról, múzeum- és gyűjteménytörténeti szempontjairól Toronyi Zsuzsanna, az alkotások többségére jellemző narratív elbeszélésmódról Farkas Zsófia, a művek irodalmi párhuzamairól, az elmondhatóról és az elmondhatatlanról pedig Marczisovszky Anna írt”. 

Milyen finom megfogalmazás ez: „elmondható” és „elmondhatatlan”. Mintha az előző az életet, a túlélést, a jövőt, míg az utóbbi a halált, a pusztulást, a múltat jelölné. Csakhogy mintha mind a tanulmányok, mind a képek arról győznék meg az embert: mindaz, ami megtörtént, az nem a múlt része, azaz nem végérvényesen befejezett, hanem folyamatos időbe tett múlt – olvaható az Élet és Irodalom ma megjelent számának Ex libris című rovatában a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár által kiadott, Szemtanúk című katalógusról, amely az azonos című tárlat alapján született.

Az írást teljes terjedelmében az Élet és Irodalom 2024. augusztus 9-én megjelent számában, vagy erre az oldalra kattintva olvashatják el.