A harmadik élet – beszélgetés Fahidi Évával a Jelen hetilapban

2022. Január 13. / 15:12


A harmadik élet – beszélgetés Fahidi Évával a Jelen hetilapban

„Ma is meghívnak engem németországi iskolákba, és egyéb közösségekbe, hogy beszéljek nekik. Ők vétlenek, sőt igenis, szembe akarnak nézni elődjeik tetteivel. Harminc éve erről szól a hivatalos német politika is. És én, mint még élő tanú, mesélek. Ez a misszióm. Annyi meleg, sokszor könnyes ölelést senkitől nem kaptam, mint azoktól a német iskolásoktól" – mondja Fahidi Éva abban az interjúban, amelyet a Jelen hetilapnak készített vele Lengyel Nagy Anna.


Fahidi Éva 96 éves. Egy asszony, aki 90 évesen vált közismertté, addig „civil” volt, egy közülünk. Akkor vállalta el a Vígszínház színpadán a Sóvirág című darab főszerepét, ami éveken át le se került a műsorról, A létezés eufóriája című dokumentumfilm pedig, amely szintén az ő személyiségére és sorsára épül, a világ minden valamire való fesztiválján fődíjat vagy egyéb jelentős díjat nyert. Itthon is nagy sikerrel vetítették a mozik. A hajdani auschwitzi „kalandot” még sok másik követte, végig, a XX. század második felétől egészen mostanáig, és még most sincs vége. Éva résztvevő, tanú, áldozat és örök győztes is egyszerre. S ez már önmagában is elképesztő teljesítmény – ezzel a felvezetéssel kezdődik A harmadik élet című interjú, amely a Jelen hetilapban jelent meg Lengyel Nagy Anna tollából. 

A nem mindennapi asszony az interjúban többek között azt mondja: „Az örömre való hajlam, mondjuk azt, hogy ajándék, nagyon nagy ajándék a sorstól. Persze, az nem volt éppen eufória, hogy csontvázra fogyva, fedetlen lábakkal, egy szál rabruhában, vagy éppen teljesen mezítelen testtel, ott vacogtunk az appelplatzon, minden pillanatban számítva a halálra. 

Viszont az állandó ötös sorokban vagy alakzatokban, amikbe a táborban állítottak bennünket, másik négy kislánnyal, régi barátnőimmel, osztálytársaimmal lehettem együtt. Tizennyolc évesek voltunk, éppen csak, hogy kijöttünk az iskolapadból, és mi ott, egymás közt, rendszeresen felmondtuk a teljes Toldit, vagy mást... Ha valaki elakadt, folytatta a másik.

Vagy ugyanezt csináltuk Beethoven szimfóniáival. Egészen halkan, egymást váltva, dúdoltuk a dallamot. A felidézett versek, a zene, meg az, hogy minden áldott nap megmosakodtam a hóban, igenis, örömet okozott. Aki feladta a mosakodást, az nagyon hamar meghalt lelkileg és aztán fizikailag is. Vagy amikor a német hadiüzemben, harmincöt kilósan, gránátokat kellett gyártanunk, hát nem megtanítottak a francia hadifoglyok, hogyan kell az anyagba belepisilni, hogy azt hatástalanná tegyük? Ez a szabotálás, bár bőven az amúgy is törékeny életünkkel játszottunk, hidd el, kész eufóriát adott".

A beszélgetést teljes terjedelmében a Jelen hetilapban olvashatják.

(Fotó: Fahidi Éva/Facebook)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Mirjam szerepének fontosságáról
Közélet
Kitiltottak két izraeli minisztert Nagy-Britanniából
Kultúra
Mazsihisz podcast: Marslakók a pulpituson
2025. Július 03. / 20:39

Mazsihisz podcast: Marslakók a pulpituson