Városfestők: Mácsai István – az igazi pesti bérház-festő

Az architextura portál új sorozatában olyan festőket mutat be, akik főként épületeket, városokat, illetve az ott élő embereket ábrázolták. Elsőként Mácsai Istvánt, az egyedi hangulatú városképeiről ismert művészt, akinek kiállítása a Kiscelli Múzeumban látható.

Téli vadászat (1988)

Mácsai István (1922-2005) igazi pesti bérház-festő. Talán senki sem adta még vissza a jellegzetes pesti épülettípus és az azok által alkotott utcák hangulatát, mint ő. Igencsak kedvelte az idézetkép műfaját, így klasszikus festők figurái is megjelennek a pesti utcákon, gangokon, furcsa időutazóként. Élete is szinte olyan, mint egy Örkény ihlette pesti történet: apja, Lusztig Zoltán (lustig = vidám, jókedvű) koporsókereskedőként tartotta el a családot, és az elbeszélések szerint valóban jókedéllyel űzte érdekes szakmáját. Mácsai már háromévesen kitűnt rajztehetségével, de zsidó származása miatt egyetemre nem járhatott, csak 1945-ben kezdhette el a Képzőművészeti Főiskolát.  A család az Újlipótvárosban vészelte át a holokausztot, Mácsai egy pár éves belvárosi kitérővel élete végéig itt élt, főként ezek az utcák szolgálnak képei helyszíneként. A fotósként és filmesként is jelentős alkotásokat hátrahagyó művész fia Mácsai Pál színművész és Mácsai János zenetörténész-hangszer restaurátor. 

A Kiscelli Múzeum életmű-kiállítása április másodikáig látható.

Pesti utca (1961, Magyar Nemzeti Galéria)

Mácsai képei előre hiperrealista, könnyed alkotásoknak tűnnek. Egyik leghíresebb képe, a pesti utca mégis valamilyen ürességet, szomorúságot sugároz, mint az amerikai Edward Hopper vagy David Hockney képei. Itt is felismerhető a helyszín: a Ferenciek (akkor Felszabadulás) tere, szemben a Párisi udvar sarka, az utcán még villamos jár, és láthatók a jellegzetes pesti utcabútorok, a zöld-sárga telefonfülke és a faveremrács is. Az utcakép mégis steril, a montázs-szerűen felrakott figuráknak még árnyéka sincs.

Pesti fiatalok (1965, BTM, kép forrása)

Hasonló hangulatú a Pesti fiatalok című kép. A címadók jól öltözötten, csendesen ülnek a Duna-parti lépcsőkön, csupán egy fiú gitározik, míg egy másik próbál kapcsolatba lépni az elmélyülten olvasó lánnyal – szemmel láthatóan sikertelenül.

Csönd (1973)

A Csönd című kép egy jellegzetes, gyönyörű gangos bérházudvart ábrázol. A behavazott, üres, csendes udvarban jól láthatók az utólag, durva véséssel elhelyezett vezetékek is, de a főszereplő természetesen az elhagyott, rendszám nélküli, rozsdásodó VW-bogár. Hasonló helyszínen játszódik legmeghökkentőbb képe, az Oroszlán a gangon, ahol a megszokott kiscica helyett egy nagymacska sétál el a körfolyosón.

A Teljes írás / IDE KATTINTVA olvasható el!