Melegítve jó – megújult külsővel, alaposabb elemző cikkekkel újra megjelent a Pesti Sólet

Mint az úri körökben közismert, a sólet igazából felmelegítve a legjobb. Hát még a Pesti Sólet. A havonta megjelenő Pesti Sólet eddig híven szolgálta a Dohány utcai körzet tagjainak információs igényét (hála ezért szerkesztőjének Schiller Zsoltnak és a kiadó Nádel Tamásnak.) – fogalmaz a megújult lapszám szerkesztői beköszöntőjében Dési János főszerkesztő.

De változik a világ – az internet megerősödésével az aktuális hírek, információk a világhálón pörögnek. Igazodnunk kell a korhoz, ezért egy nagyon régi megoldáshoz nyúltunk vissza.

Negyedéves újsággá alakítottuk lapunkat. Nem akarunk versenyezni azzal, amivel nem lehet. De biztosak vagyunk abban, hogy sokakban él az igény, hogy alaposabb elemzéseket, cikkeket olvassanak annál, mint ami pár gépelt oldalra besűríthető.

Ha nagyképűek lennénk, nevezhetnénk folyóiratnak is, de maradjon csak meg a mi régi jó Pesti Sóletünknek. Szerzőink komolyabb témákról szólnak, kicsit alaposabban az eddig megszokottaknál. Történész, szociológus, rabbi, újságíró.

Szeretnénk, ha változatos és sokszínű témák jönnének össze. Így egyben látom csak, hogy milyen sok írás foglalkozik a közelmúlttal, a Holokauszttal, az idegenséggel, a diaszpóra léttel. Meglátjuk, hogyan alakul, várjuk olvasóink ötleteit is a pestisolet.lap@gmail.com címen.

Az aktuális szám tartalmából:

 ▪ Frölich Róbert főrabbi: Gondolatszilánkok a diaszpórai létről a rabbinikus hagyományban
 ▪ Ady Endre: Ukrajnai és orosz zsidók Párizsban – Ady szemével
 ▪ Bruck Irma: Az NDK esete a Holokauszt emlékével
 ▪ Deutsch Andor: Filmen az idő, Beszélgetés a Keleti Ágnes-dokumentumfilm rendezőjével
 ▪ Eörsi László: Igaztalanul az igazak között, Harangi Zoltán árulásai, a Yad Vasem tévedése
 ▪ Tardos János: Botlatóköveket a Balaton-felvidékre!
 ▪ Hága Antónia: Bornyász Róza
 ▪ Szentgyörgyi Zsuzsa: Emlékforgácsaim – Lehet-e leszbikus egy hű pártember
 ▪ Dávid Gyula: A zsidók, akik senkinek sem kellettek
 ▪ Vakiv Marietta: A kárpátaljai zsidók identitásának kérdése a XX. század elején
 ▪ Beregi Péter: Salamon Béla nyaral
 ▪ Dési Ádám: Társasozzunk a joggal

A következő szám szerkesztése akkor kezdődik, amikor az előzőt a nyomdába küldjük. Azt már sejtük, hogy a következő számunkban szó lesz arról, hogy milyen képeket és miért akasztott ki dolgozószobájában a főrabbi. Folytatjuk Hága Antónia szépséges sorozatát, amelyben a muzsikus cigányok életét eleveníti fel, és régi szerzőnk Szentgyörgyi Zsuzsa szemelvényeit, élettörténetének újabb fejezetét is megismerhetjük. A színész anekdoták nagy mesélője, Beregi Péter is hoz majd szórakoztató történetecskéket nekünk. És a legkitűnőbb magyar karikaturista, Pápai Gábor is biztosan megint rajzol nekünk valamit. A sóletet amúgy barhesszel a legjobb tunkolni. Édesapám azt mondta, hogy akkor találtuk el a sólet szaftjának állagát igazán, ha a beleejtett barheszfalatka nyomán felfröccse[1]nő szaft akár a plafonig is felcsap. De puritánabb helyeken a sűrűre esküsznek. Régi tapasztalat, hogy a szaftja általában elapad a sok melegítéstől, – utána kell egy kis vizet tölteni, különben egyrészt miben tunkolsz, másrészt oda is éghet. Úgyhogy, melegítünk, utántöltünk, tunkolunk.