Izraelita szakácskönyv, nemcsak izraelitáknak

2022. November 23. / 13:14


Izraelita szakácskönyv, nemcsak izraelitáknak

Özvegy Marie Kauders: Teljes izraelita szakácskönyv – Dosztály Bianka írása eredetileg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a honlapján a www.kultea.hu oldalon jelent nem.

izraelita-szakácskönyv-cimlap.jpg

1885-ben Prágában megjelent egy szakácskönyv, melyet Maria Kauders vetett papírra, majd eljött 1890, amikor kiadták a könyv második kiadását, immáron javítva és jelentősen bővítve. Marie Kauders az izraelita konyhához adott útmutatót, nem csak receptek terén, hanem végig szedte az előírásokat a zsidó háztartás számára, nem feledkezett meg arról sem, hogy a legtöbb szakácskönyvben – így természetesen ebben is – jelen lévő technikai kifejezéseket regiszterbe szedje. A könyv immáron 767 receptet tartalmazott, ezt több mint negyvenévnyi tapasztalattal a háta mögött gyűjtötte össze és alkalmazta is a gyakorlatban.

maria-kenders-izraelita-szakácskönyv.jpg

Az első kiadás előszavában egy érdekes témát feszeget. Akkoriban úgy tartották, hogy nem tartották művészetnek a főzést – ha élhetek ilyen szellemes megfogalmazással. Művelt körökben ellenkezést váltott ki, ha valaki a főzést művészetnek tartotta, ahogy Marie fogalmaz: „A szobrász műveinek – aki az engedetlen kőből emlékművet teremt, amelyek az emberi alkotás és működés élő bizonyítékai – megadják az emberek a műalkotás elnevezést. A konyhaművészet termékei gyakran már megjelenésüknél fogva szemet gyönyörködtetőek, és még nagyobb megbecsülést érdemelnek, hiszen ezek tartják fönn az emberi testet és ihletik meg az emberi szelleme.”

Művében igyekezett minden igényt kielégíteni, a szerény egyszerű ember ugyanúgy megtalálja benne a megfelelő recepteket, ahogy egy kifinomultabb ízléssel rendelkező ínyenc is bátran tud belőle csemegézni. Ahogy fentebb idéztem Marie Kauders szavait, kiderül, hogy az étkezést többre tartotta egyszerű üzemanyagszerzésnél, tudta, hogy a kiváló ételek nem csak a testet, de a lelket is táplálják. Fontosnak tartotta, hogy ezek az ételek ne jelentsenek veszélyt az egészségre és az életre, az emberi test számára megfelelőek legyenek – kiemelte, hogy ezt leginkább a felhasznált anyagokból lehet látni, mindig jó minőségű alapanyagokkal kell dolgozni.

A könyvvel célja az volt, hogy, idézem: „a szokásos házi koszt legegyszerűbb ételeitől az elkényeztetett ínyenc csemegéjéig terjedő ételek leírása mellett ezen ételek elkészítésének módját is megadjam. Hogy ezen célt elértem-e, annak megítélését átengedem az olvasóimnak (…)” A célját elérte, szerencsére ezt még ő maga is tudta, hisz a könyv második kiadásának előszavát is így kezdi: „Az első kiadás gyors elfogyása bizonyította, hogy szakácskönyvem kiadása milyen sokoldalú szükségletet elégített ki (…) Amit a szakácskönyvem kiadásánál megígértem, azt ténylegesen teljesítettem.”

A múzeum könyvtárában megtalálható példány egy 2009-es kiadvány. Nem reprint kiadásként került ki a nyomdából, hanem egy eddig magyarul nem kapható könyvként. Marie Kauders egy bizonyos Adolf Kauders özvegyeként mutatkozik be a könyvében, férje feltehetően egy köztiszteletben álló férfi volt. A szerző portréja is megjelenik a könyvben, ahol egy szigorú tekintetű, szépkorú hölgy néz az olvasóra, és sugárzik róla az a bizonyos negyven éves tapasztalat is. Nemcsak a zsidó szakácsművészetbe kapunk betekintést a könyvben, hanem a figyelmesebb olvasók számos dolgot felfedezhetnek, pl. egy 133 évvel ezelőtti háziasszony munkájába tekinthetnek bele, az akkori életkörülményeket fedezhetik fel, megtudhatja, mit volt divat eltenni télire. Művelődéstörténeti adalékként érdekesség még, hogy annyira követte a kor változásait, hogy a mértékegységeket nemcsak a hagyományos módon (messzely, font, lant) adta meg, hanem modern módon, literben, kilogrammban, dekagrammban is. Persze előfordul, hogy néhol csak az egyikben vagy a másikban, olykor mindkettőben. Mindezen alaposságok mellett Kaudersné gyakran nagyon nagyvonalúan bánt a mennyiségek meghatározásával „(…) serpenyőbe vágjunk egy kis hagymát (…) darabka zellert, tegyünk bele néhány borókamagot, darabka citromhéjat, néhány babérlevelet (…)”! Arról nem is beszélve, hogy bár egy kis regisztert írt a szakácskönyv végére, hogy a kevéssé ismert dolgokat ismertesse, ennek ellenére sok dolgot a mindennapos gyakorlathoz tartozónak vélt, vagyis nem írt le lépéseket egyes recepteknél. Gyakorló háziasszony révén természetes volt neki, hogy a süteményt meg kell sütni, a hőfok pedig biztos az olvasó kisujjában van.

Soraimat Marie Kauders szavaival zárnám: „Kívánom, hogy minél többet főzzenek az itt leírt receptek alapján. Kívánságom ugyanis nem az, ami az íróké, nevezetesen: hogy olvassák könyvemet, hanem az, hogy főzzenek is annak alapján!”

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek