Hidas Judit-Kárász Eszter: Köszönet az őszinte szavakért

Többek között az évek múlásáról, a hajdani gyereksétáltatások és játszóterezések öröméről és rettenetéről vagy a nagymamákká lett mamákhoz fűződő, merőben új kapcsolatok bonyolultságáról beszélgetett Hidas Judit író és Kárász Eszter énekes, bohócdoktor a közös zenés irodalmi estjükön a Zsidó Kulturális Fesztiválon.

Két nagyon tehetséges negyvenes nő beszélgetett a Bálint Ház színpadán, az egyikük ír, a másikuk zenél és beteg gyerekeknek játszik kórházakban, két dolog azonban közös bennük: mindketten családanyák, s mindketten az egész embert próbáló családanyai élet mellett képesek kiteljesíteni tehetségüket.

Kárász Eszter

A Zsidó Kulturális Fesztiválon tartott közös zenés-irodalmi estjükön Hidas Judit remek kis novellákat olvasott föl, Kárász Eszter pedig természetesen énekelt, saját magát kísérve gitáron vagy ukulelén. Szép és tartalmas beszélgetést folytattak, s olyan közvetlen hangot sikerült megtalálniuk, hogy az embernek az volt az érzése: nem is nyilvános rendezvényen van, hanem ezzel a két nővel ücsörög egy kávé mellett egy kávéházban, s a sztorijaikat hallgatja arról, hogy nőnek, családanyának, s emellett művészembernek lenni olykor (mindig?) milyen összetett és bonyoult életprogram. Kárász Eszter elmesélte, hogy mennyire gyűlölt annak idején játszótérre menni a kicsikkel, hiszen ostobábbnál ostobább kérdésekre kellett (volna) válaszolnia – mire Hidas Judit azt árulta el, hogy Fóton élve mennyire irigyelte a pesti belvárosi játszóterek miliőjét. Szóba kerültek persze a nagymamákká lett mamák is, akik meglepően változatos módszerekkel képesek átlényegülni az unokáik közelében. 

Hidas Judit

A beszélgetés legérdekesebb része viszont az volt, amikor a két nő a koráról beszélt. Férfiember egy nőnek nem teszi föl sem nyilvánosan, sem magánbeszélgetésben azt a kérdést: „hogyan állsz az öregedéssel?”. Úgy látszik, két nő között ez nem probléma, mert Hidas Judit rákérdezett, s megtudtuk: mióta Kárász Eszter betöltött egy bizonyos életkort (juszt sem mondom meg a számot), sokkal nyugodtabb és kevébé szorongós. 

„Nincs már bennem annyi megfelelni vágyás és akarás, mint gyermekkoromtól kezdve volt, most már csak a két gyerekemnek akarok megfelelni és saját magamnak” – mondta. 

Aztán persze visszakérdezett, úgyhogy Hidas Judit is elmondta az életkorral kapcsolatos élményeit, amik voltaképpen ugyanazok, mint az énekesnőé: elmúlt a görcs, a szorongás, a tipródás, s az est során mindketten képesek voltak olyan felszabadultan nevetni saját magukon is, hogy igen, úgy néz ki, valóban elindultak a megnyugvás ösvényein. Jó utat nekik! 

A nyílt és őszinte szavakért pedig: köszönet.

(Fotók: Mazsihisz/P.T.)