Bokor Gabriella: A Rothschild dzsessz baronesz

Pannonica de Koenigswarter, született Kathleen Annie Pannonica Rothschild bárónőnek állítólag három perc és tizenegy másodperc alatt változott meg gyökeresen az élete. Pontosan ennyi ideig tart Thelonious Monk Round Midnight című száma, amit egy barátja mutatott neki, és ami elég volt ahhoz, hogy a baronesz eldöntse: új életet kezd, máshol és másképp fog élni, mint addig.

„Nem hittem a fülemnek. Még soha nem hallottam ehhez hasonlót – mondta később Pannonica a Monk számról – vagy húszszor meg kellet hallgatnom, le is késtem a gépemet. És tényleg nem mentem többé haza.” Mindez 1948-ban történt New York-ban, a „haza” pedig ez esetben Mexikó lett volna, ahol a bárónő férjével, a francia nagykövettel, valamint öt gyerekükkel élte a diplomatafeleségek szokásos életét. Pannonica, aki 1913-ban Londonban született a Rothschildok angliai ágához tartozó családba, akkor már igen kalandos és veszélyes éveket tudhatott maga mögött: a harmincas évek közepén Észak-Franciaországban egy pilóta kiképzésen szerelmesedett össze későbbi férjével, Jules de Koenigswarter francia báróval, aki De Gaulle egyik bizalmi embere volt. A pár bekapcsolódott a francia ellenállásba, Afrikába küldték őket, Pannonica kódfejtőként, rádiósként, és mentőautó sofőrként is működött, és mindenféle veszélyes küldetést elvállalt. Míg azonban a háború összetartotta, a béke inkább eltávolította egymástól a két embert, az adrenalin hiányát, a kalandokat nem pótolta a diplomataélet és az öt közös gyerek.

Amikor viszont Pannonica meghallotta a még ismeretlen zongorista Thelonious Monk számát, megint érezte az adrenalin löketet, és máris új célt talált az életének: elhatározta, hogy megkeresi Monkot, de addig is megismerkedik a New York-i jazz szcénával, és ő lesz a zenészek mecénása. A műfaj egyébként nem volt új számára, apja, és bátyja is gyakran hallgatott jazz lemezeket. Kivett egy hotel-lakosztályt, esténként pedig beült ezüstszínű Bentley-jébe, és elautózott valamelyik híres klubba, ahol Horace Silver, Miles Davis, vagy Charlie „Bird” Parker játszott. Közvetlenül a színpad előtt ült, viszkizett, cigarettázott, és hallgatta a zenészeket, akikkel hamarosan össze is barátkozott. A gyerekei helyett most róluk gondoskodott, fuvarozta őket, ha kellett, ügyvédet kerített, szállást szerzett, temetést fizetett. A zenészek akkor már csak Nica-ként emlegették, lerövidítve a Pannonica keresztnevet, amit egyébként magyar származású édesanyjára utalva kapott. A Stanhope hotelbéli lakosztálya attól kezdve nyitva állt a barátok előtt: rendszeresen ott vacsoráztak, hiszen az ötvenes években a fekete muzsikusok gyakran nem ehettek azokban az éttermekben, ahol játszottak. Többen kértek és kaptak is menedéket Nicánál, de miután a súlyosan alkoholista és heroinfüggő Charlie Parker ott halt meg a luxuslakosztályban, az asszonynak ki kellett költöznie a szállodából. Kénytelen volt egy szép nagy házat vásárolni, ahova nemcsak zenész barátait, de rengeteg kóbor macskát is befogadott.

Thelonious Monkkal végül csak 1954-ben ismerkedett meg személyesen. Enyhén szólva más-más világot képviseltek ők ketten, mégis kialakult köztük egy nagyon szoros szeretetkapcsolat. Nicát lenyűgözte Monk zongorázása, a világ nyolcadik csodájának nevezte a nagyon rossz körülmények között élő, kábítószerfüggő és depresszív férfit, és igyekezett mindent megadni neki. Segített visszaszerezni az előadói engedélyt, amit a sok elmaradt koncert miatt vontak be, minden fellépésre autóval vitte, és a Five Spot Café-ba, ahol Monk fellépett, egy új zongorát is vásárolt. Nem csak barátját támogatta anyagilag, de annak egész családját is, ezért a hivatalos feleség, Nellie, nagyon hálás volt, és elfogadta, hogy Nica a „helyettes feleség” – ahogy a barátok nevezték. A gondoskodás, az odafigyelés, és a határtalan szeretet ellenére Monk állapota napról napra rosszabb lett. Az utolsó években többnyire csak feküdt Nica házának vendégszobájában, nem beszélt, és nem is zongorázott.

Fia, Thelonious junior később úgy jellemezte Nicát, mint a fekete zenészek mentőangyala: „Ment velük a zálogházba hangszert kiváltani, élelmiszerboltba bevásárolni, ha már nem volt mit enni, ingatlanirodába elmaradt lakbért kifizetni, kórházba látogatni. Egyszemélyben volt a Mikulás és Teréz anya.” A zenészek pedig hogyan másként fejezték volna ki a hálájukat, minthogy egy-egy új számban örökítették meg jótevőjük nevét – így született például Kenny Dorhamtól a „Tonica”, Horace Silvertől a „Nica’s Dream”, vagy Monktól a „Pannonica”. Nica hetvenöt évesen halt meg szívszélhűdésben, kérésére hamvait a Hudson folyóba szórták, természetesen éjfélkor, hiszen Round Midnight, azaz Éjfél körül volt a címe annak a számnak is, amivel elkezdődött a második élete.