Amikor nincsenek szavak

Úgy hangzik, mint egy mese, pedig ez a csodálatos valóság: egy venezuelai zongoraművész, a Budapesten élő Andres Carciente egy régi képeslap alapján a nyomára bukkant Szigetszentmiklóson annak az ismeretlen családnak, amelynek az édesanyja – és így ő maga is – az életét köszönheti. 

Andres Carciente már Caracasban született, ám az édesanyja még Pesten, ahol zsidó származása miatt kisgyermekként bujkálnia kellett. Egy családnál lelt menedékre, a háború után azonban Dél-Amerikába sodorta a sorsa.

Fiának, Andresnek nem tudta megmondani, hogy kik bújtatták a vészkorszakban, csak annyit tudott: valahol Budán… A fiatalember azonban nem nyugodott bele abba, hogy nem ismerheti édesanyja megmentőit, ezért nyomozásba kezdett, és végül: sikerrel járt.

Videónkból nem csak egy gyönyörű emberi történet mozaikdarabkái állnak össze, de egy történelmi kor sötét rettenete mögül előbukkan a szeretet és, azzal együtt: a remény. Remény a szavak nélkül is megélhető boldogságra.

A Mandineren megjelent cikk itt olvasható:
Budapesten keresi édesanyja 1944-es megmentőjét a venezuelai zongoraművész