Scheiber Hugó
festő, a magyar avantgárd népszerű képviselője 1873-ban Budapesten született és
1950-ben Budapesten hunyt el.
Scheiber Hugó egy
tízgyerekes család gyermekeként született, édesapja díszletfestő volt Bécsben,
maga a későbbi festő is ezzel kezdte pályafutását. Lakatosnak tanult, és
formális művészi képzést alig kapott. 1898-1900 között az Iparművészet
Főiskolára járt, de tanulmányait nem fejezte be, megmaradt autodidakta
művésznek. Az első világháborúban a
fronton harcolt. Ámos Imrének is megmutatta alkotásait, de a nagy festőnek sem
tetszettek munkái. A holokausztot Scheiber Hugó a gettóban élte végig, ahol
egészsége meggyengült. Az utolsó nagy csapást azonban az jelentette, amikor
1949-ben a Képzőművész Szövetség nem volt hajlandó tagjai közé fogadni.
1950-ben magányosan és elfeledve hunyt el. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben
található.
Művészetére
először az impresszionizmus és a plein air hatott ebben az időszakban
munkásságát a táj-, és életképek jellemezték. Később színvilágát az expresszionizmus
befolyásolta. 1921-es, Kádár Bélával közös első kiállítást Berlinben Herwarth
Walden galériájában tartotta, aki jó barátja volt. Számos nemzetközi kiállítása
volt, Londonban, New Yorkban, Bécsben is és Rómában is, és többek között
Moholy-Nagy Lászlóval együtt is szerepelt közös kiállításon. A harmincas
évektől az art deco felé fordult, és egyre inkább a nagyvárosi életet ábrázolta
műveiben, amelyekben megjelenik a dzsessz, az éjszakai szórakozóhelyek,
kabarék, zenészek és dizőzök világa. De zsidó témákat is megfestett,
rabbiportrét készített. Scheiber legendásan gyorsan dolgozott, néhány óra alatt
megfestett egy képet, és több, mint tízezer festményt alkotott, de számos
munkája eltűnt, sokat maga adott el gyakran egy tál ételért.
Scheibert a modern
festészet egyik legmegosztóbb festőjeként tartják számon, akinek munkáit a
magyar művészettörténet, nemzetközi sikerei ellenére, nem ismerte el. P. Szűcs
Julianna az Art magazin online felületén megjelent írásában, a Kieselbach
Galéria tárlata kapcsán így írt Scheiber Hugó művészetéről: „Mekkorára
értékeljük – és nemcsak műkereskedelmileg – ezt a páratlanul széles, egyes
szellemi rétegekből ajakbiggyesztést (lásd a Kállaitól Forgácsig idézett
irodalmat), másokból meg heves gyűjtőszenvedélyt (lásd a kötet egyik
legérdekesebb fejezetét, amely a New Yorkba szakadt Kövesdy-féle tranzakciót
írja le szellemesen), sőt hamisítási furort váltott ki? […] Analógiát ajánlok. Volt egyszer egy Rejtő
Jenő a magyar kultúrában. Légiósregényeit, Piszkos Fred-sorozatát, krimi-persziflázsait
– függetlenül az önszerveződő irodalmi életen belül kialakult hierarchiától –
nemre, fajra, felekezetre tekintet nélkül – falta a közönség. […]
Teljesítményét az úgynevezett „Spenót”, az 1966-os hatkötetes irodalomtörténeti
összefoglaló, említésre sem méltatta. […] Ő is gyorsan dolgozott, ő is műveinek
egy-egy lapjával fizette ki aznapi kávéját, ő is úgymond „eltékozolta
tehetségét”. […] Túl a szimultaneista technikával összeszerkesztett képeken,
túl a hiperurbánus viccmesélési technikán, túl a részletekkel nem bíbelődő
szóválasztékon Rejtő és Scheiber alkotói módszerében van valami megejtően
rokon. […] Mindketten ezerszámra ontottak bóvlit, de álruhás remekműveket is.
Mindkettő csillagát hamisítók csóvája követte. És ha valaki meg akarja ismerni
a magyar kapitalizmus időleges, részleges és viszonylagos, végső soron pedig
balsorsra ítélt feelingjét, mindkettejük életművében meg fogja találni ezt az
elsüllyedt Atlantiszt. Ezért van az, hogy Rejtő szövegei ma ifjú szívekben épp
úgy élnek, mint Az ember tragédiájának kulcssorai, és ezért történhetett úgy,
hogy Kieselbachnál az emberek hosszú tömött sorokban nézik ezt a
körülfanyalgott világot.”
Scheiber Hugó
emlékét a 7. kerületi, Kertész utca 22-es szám alatti lakóházának falán
emléktábla őrzi.
Felhasznált források:
▪ https://kultura.hu/monografia-scheiber-hugo/
▪ Magén István
(1991), „Scheiber Hugó kiállítása”, online hozzáférés: https://www.szombat.org/archivum/scheiber-hugo-kiallitasa
▪ Molnos Péter
(2014), Scheiber Hugó. Kieselbach Galéria: Budapest
▪ P. Szűcs Julianna
(2015), „Scheiber nemes ponyvái”, online hozzáférés: https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/36ec9c438810e053ddd84ded46e3133a
▪ Ujvári, Péter
(2017) [1929], Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.– Láng Kiadó: Budapest (reprint)
