Zsidók a francia trikolór alatt

A francia-izraeli-magyar Sarah Copier Steiner izgalmas és különleges, sőt hiánypótló könyvet tett le az asztalra Zsidók a francia trikolór alatt címmel. A kötete a napokban jelent meg magyarul, ennek apropóján  kérdeztük a szerzőt a francia zsidóság számunkra is fontos tanulságokat hordozó életéről. A beszélgetésből súlyos jelenségek derülnek ki, ilyen az, hogy a statisztikai adatok szerint minden harmadik nap fizikai agresszió ér egy francia zsidót. 

– Az előszóban francia-izraeli-magyarként definiálja magát, ez mit jelent részletesebben? És tudatos-e ez a sorrend?
– Ez egy kozmopolita világlátást takar, és egyben az életutam állomásait is. Miskolcon születtem, Budapesten voltam főiskolás és fiatal felnőtt. Aztán jött a Taglit, és a zsidóság, 25 évesen pedig az első fél évem Izraelben, akkor még mint önkéntes. Két évre rá pedig alijáztam. Összesen hat évet éltem Izraelben, de a szívem egy darabja ott maradt. Bár most Franciaországban élek, és a gyerekeim ide járnak iskolába, de mint idegenforgalmi szakember, a munkám miatt mindhárom országban megfordulok. Az általam készített Jerusalem Chic judaika ékszereket is igyekszem minnél több zsidó hölgyhöz eljuttatni, országhatárokat átlépve. 

Sarah Copier Steiner a magyar kiadással

– A könyvében azt írja, hogy 480-550 ezer között van a francia zsidók száma. Arra van-e adat, hogy ebből mennyi a nagyon vallásos zsidó, és mennyien vannak azok, akik a zsidóságukat nem a vallás szerint, hanem származásilag és/vagy kulturális identitásként élik meg?
– Micvetartó, úgymond ortodox kb. 10 százalék,  34 százalék viszont rendszeresen részt vesz a zsidó vallási életben az Insee Intézet adatai szerint. 66 százalék nem gyakorolja rendszeresen vallást, azaz inkább kultúrális zsidó. 

– A kötet egyik érdekes adaléka, hogy szembeállítja a magyar és a francia holokauszt áldozatait, s szembetűnő, hogy Franciaországban sokkal többen élték túl a soát, mint nálunk. A kötetben van erre magyarázat, de kifejtené ezt most is? 
– Dióhéjban: a túlélés magas aránya a többségi francia társadalom emberségét mutatja meg. A nagyvárosokból vidékre és hegyvidékekre húzódó zsidó családok elvegyültek a helyiek között, akiknek eszük águkban sem volt feljelenteni őket. A francia ellenállás mozgalmai is rendkívül hatékonynak bizonyultak. A zsidó gyerekekről az OSE nevű szervezet gondoskodott, ami az ország középső, gyéren lakott részén, az ún. Diagonál vonalon, valamint a hegyekben kastélyokat és kúriákat bérelt ki vagy vasárolt meg azért, hogy elrejtse a gyerekeket. Szerintem egyébként a francia holokauszt a könyv legérdekesebb fejezete.

– Rémísztő számadatokat olvastam az elmúlt években arról, hogy a francia zsidók tömegesen alijáznak, volt olyan, aki azt mondta, hogy már több tízezren mentek el az elmúlt tíz évben. Mi ebből az igazság? Főleg annak tükrében, hogy az izraeli statisztikai hivatal adataiból nem az szűrhető le, hogy francia tömegek áramlanak Erecbe.
– 2023 óta gyakorlatilag megháromszorozódott az alijakérelmek száma. Az alijaexpón is megsokszorozódott a látogatók száma. Annak az oka, hogy a távozni kívánók mégsem kötnek ki mind Izraelben, egészen egyszerűen az, hogy másol is szívesen látják őket. Kanadában és Portugáliában a francia zsidók számára nagyon könnyű az állampolgárság megszerzése. Portugália ráadásul közel van:  kellemes a klímája, barátságos, antiszemizmustól mentes a légkör. Új francia közösségek adnak lendületet a helyi közösségeknek. 

– A francia zsidók alijázásában mekkora szerepe lehet a francia belpolitikai helyzetnek, azaz félnek-e a francia zsidók az antiszemitizmus még magasabb fellángolásától? A zsidóság természetesen ott is heterogén, nemcsak Magyarországon, szóval nem azt akarom ezzel a kérdéssel sugallni, hogy minden francia zsidó ugyanúgy gondolkodik...
– Egy kis statisztika a Crif zsidó szervezettől: az antiszemita esetek száma 2023-ban 1676, tavaly 1570 volt, amiből minden harmadiknál a palesztin kártyát játszották ki. Ezek többsége megmaradt verbális szinten, 10 százalék pedig a fizikális bántalmazásig fajult. 192 a francia állami középiskolákban történt. Ezen adatok nem tűnnek olyan magasnak a francia zsidók lélekszámát tekintve. 

Ha viszont belegondolunk abba, hogy minden harmadik nap fizikai agresszió ér egy francia zsidót,  akkor a kép már korántsem olyan rózsás. Egyébként ne csodálkozzunk, ha egyre több zsidó szülő adja be a gyerekét magániskolákba, még akkor is, ha maga a vallás kevésbé motiválja őket. Ezek riasztó számok is lehetnek. 

Franciaországban egyébként általában akkor romlik a zsidók helyzete, amikor Izraelben cirkusz van. 2014-ben például Sarcellesben megindult egy arab csürhe a zsinagóga ellen. Útközben felgyújtották a kocsikat, a boltokba is betörtek. Végül sikerült a rendőröknek rendet teremteni. Ha a béke Izraelben helyreáll, véleményem szerint itt is csillapodnak majd a kedélyek.

Sarah indított egy YouTube-csatornát Hétről hétre zsidó tanulás címmel. Érdemes feliratkozni rá, mert igen érdekes magyarázatokat hallhatunk tőle.

– A könyvében bőségesen ír a francia szélsőjobbról, és megjegyzi, hogy az antiszemitizmus új formában, az Izrael-ellenességben nyilvánul meg. Milyen társadalmi csoportokban jellemző ez, és lebontható-e korcsoportokra? Ha igen, akkor Franciaország mely földrajzi régióiban, mely társadalmi csoportjaiban és milyen korosztályban a legjellemzőbb az antiszemitizmus / Izrael-ellenesség?
– A francia antiszemitizmus nagyon összetett jelenség, mert több forrásból táplálkozik.  Hogy cask egy párat említsek: szélsőjobbosok, szalafista muzulmánok, tradicionális katolikusok  (akik szerint ugye a zsidók Krisztus-gyilkosok). Annak az esélye viszont, hogy valaki antiszemita lesz, azok esetében nagyobb, akik kevésbé iskolázottak, szegényebb környéken nőnek fel (ahol az előítéletek gyakorisabbak), muzulmánok (valljuk be, az elkövetők egy jó része az) és a szélsőséges politikai csoportokra szavaznak, legyen az a jobb vagy épp a baloldal. 

A francia politikai baloldal, a La France Insoumise párt már régen nem a munkásosztály jogaival foglalkozik, hanem szivárványszínű, Izrael-ellenes arabpárt. 

A korosztályt pedig nagyon jó, hogy megemlíti: a 24-35 év közötti fiatal felnőttek különösen érintettek, mert a közösségi médián keresztül rájuk ömlik az Izrael-ellenes szemét. Amit persze kritika nélkül magukba is szívnak, és végül a tettlegesség szintjére emelik: az antiszemita bűncselekmények elkövetőinek 42 százaléka 35 év alatti.

– Október hetedike éles fordulópont Európában az Izrael-ellenességet tekintve, hiszen sokan propalesztin eszmékbe csomagolják az antiszemitizmusukat. Mit tesz az állam, a civil társadalom és a közvélemény az antiszemitizmus ellen?
– 2015 óta megsokszorozódott zsidó intézmények (zsinagógák,  iskolák) rendőri védelme főképp az ünnepi időszakban, valamint amikor Izraelben „helyzet” van. Olykor kommandós csapatokat küldenek ki, van, amikor csak civil ruhás rendősök figyelnek. Kamararendszeket is felszereltek. Az elkövetők elleni fellépés is könnyebb. Az internetes antiszemiták ellen is van program, noha ez a munka nehézkes, mert ha egy weboldalt bezárnak, akkor másnap más néven újranyitják. A net egyébként is átláthatatlan. Vannak oktatási programok is: egy zsidó emlékhelyet meg kell látoganiuk a diákoknak az iskolai évek alatt. Persze, ha Macron elnök zsidó újévkor elismeri Palesztinát, akkor azért felmerülhetnek bennük a kérdőjelek.

– Mit gondol, a radikális iszlamista réteg antiszemitizmusa hatással van-e, hatással lehet-e a társadalom egészének gondolkodására a zsidóságot és Izraelt illetően?
– A radikális iszlám iránt fogékony társadalmi réteg is az Izrael-ellenes tüntetések, megmozdulások, mediatartalom-gyártók közé tartozik. Tehát egyértelműen hatással van a többségre. Nem arabul, hanem franciául gyártják a szemetet, nyilván a „szél” szét is hordja.  

– Hogyan próbálja feldolgozni a francia közvélemény az iszlamista merényleteket és a zsidóság elleni támadásokat?
– Ezek a merényletek azért megrengetik a társadalmat. Ezt nem múlt időben mondom, hanem jelenidőben – mert Franciaországban terrorveszély van. Ez egy tény. Ennek ellenére persze mindenki éli az életét. Nem lehet félelemben élni és nem is egészséges. De a közvetlen hozzátartozók pszichés támogatásán, és az emléknapokon, szolidaritási megmozdulásokon kívül mégis mit is lehetne tenni?

– Ön személyesen milyen tanulságokat vont le a kutatásaiból és a könyvében megírt jelenségekről? Melyik az a régiója Franciaországnak, amely történelmi-politikai okok miatt biztonságos hely önnek, mint zsidó embernek?
– A tanulságokat és érdekességeket el lehet olvasni a könyvemben, keressék a Libri és a Líra üzleteiben. . Aki meg akarja tudni, hogy a világ harmadik legnagyobb közösségének milyen volt a múltja és milyen a jelene, annak ezt kell beszereznie. De a biztonság tényleges érzete szerintem nemcsak a helytől függ, hanem attól is, hogy mennyire bízunk rá magunkat a Jó Teremtőre. Az ún. emuna (אמונה - a hit ereje) sokat segít. 

Természetesen az óvintézkedések Franciaország egész területén fontosak: a kipát a sapka alá,  a ciceszt a nadrágba rakják a férfiak. Kivételt képez talán Aix-les-Bains,  ahol én lakom, itt a külső jegyek viselésével sincs gond. 

Ez egy kis „francia Jeruzsálem" saját kertes házas zsidó negyeddel, ahol szukotkor a kertekben kipák, hanukakor pedig hanukiák sorakoznak az ablakokban. Bárhol sétálunk, szinte mindig találkozhatunk, vagy legalább is láthatunk zsidókat. Nem hiába jelent Aix-les-Bains egy külön kis szigetet Franciaországban.

– Mit gondol, hogy a franciaországihoz hasonló antiszemita jelenségek előfordulhatnak-e Magyarországon a következő évtizedekben?
– Bármi előfordulhat, az esély viszont lényegesen kisebb. Bár létezik egy szélsőjobbos csürhe, de kevesebb arab van – és ők is békésebb falafeleseknek tünnek. A magyar zsidóságot  az asszimiláció jobban fenyegeti, mint bármilyen külső támadás.